|
|
|
 |
|
|
A KEZDET 1995-2000. között írt versek Válóczy Szilvia: Kék ég alatt, zöld mezőben… <vissza> Kék ég alatt, zöld mezőben,énekeltem a nagy fűben.Dalomra száz madár jött,mindegyik így köszöntött:„Aranyos lányka szép a hangod,jöjj közénk és elszáll a gondod!Ezer világot látnál, millió ember között,s nem lenne bánatod e végtelen fölött…” 1995. Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Érzés <vissza> Ha fáj a dal,amely nem vígasztal,szólj nekem,s összefogunk ketten. Ne sírj,mert rosszabb lesz,Remélj!Ez erőssé tesz! Hidd el,jobb lesz minden,bármi is legyen,elmúlik egyszer. 1995. Tura(Megjelent a Turai Hírlapban) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Ady Endréhez <vissza> Te vagy az én költőm,sok időmet veled töltöm.Életed csupa izgalom,erről szól most írásom. Újságíró voltál legelőször,majd Párizsban kötöttél ki többször.Ott voltál költő, szerelmes,és ismerted meg Lédát, Kedves. Magyarországon is alkottál verseket,és mindbe beleírtad énedet,de egyszer bűnbe estél,s nem sejtve beteges lettél. Ekkor az Úrhoz fohászkodtál,és keservesen búsultál.Csinszka, édes feleséged,mindig kitartott melletted. Idesed még mindig élt,mikor feleséged remélt.Te pedig túljutottál a ködön,felejthetetlen, aranyos költőm. 1995. Aszód ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Este <vissza> Este van, szinte semmi sem látszik,messze az ég vörösben pompázik.Tücskök énekét boldogan hallgatom,s tudom, minden csupa nyugalom. 1995. augusztus, Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Csók a múzsának <vissza> Csók neked, te múzsa…Élők, holtak hatalmasa,belső érzelmek hangja,egyszer felrepít a magasba. Csók neked, te múzsa,ihletet adók háza,írók minden vágya,végtelenek határa. Nélküled senki sem alkotna,és a Földön költő sem volna.Jó, hogy vagy, s mindenki kiáltja:„Csók neked, te múzsa!” 1995. Tura(Megjelent a Turai Hírlapban) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Szerelemhez <vissza> Szerelem, édes szerelem,ez az érzés kell nekem.Nem baj, ha árt, vagy fáj,akkor is megtalál. Vagy én őt, ha akarom,s boldogságot hoz, tudom.Lehet, hogy csak egy időre,de talán örökre. Szerelem, drága szerelem,örömben úszik a szívem.A kis gyenge nagyot dobban,s tüze fel is lobban. Lángol, ég és mégsem hal el,mert e nagyszerűt védeni kell.Megóvni a kínoktól, s bajtól,hogy életkedvet adjon magából. Szerelem, kedves szerelem,adj esélyt, ha párom keresem!Szeretném őt örökké szeretni,és képes leszek érte meghalni. 1995. Tura(Megjelent a Turai Hírlapban) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Vándor <vissza> Fényes a szeme,mely majdnem fekete.Kedves a mosolya,de rekedt a hangja. Zöld, illatos rétenfáradtan megpihen.Nagy szempilláitlecsukja csendesen. Most szépet álmodik,százszor ábrándozik,mert keserves sorsa,tán nem múlik el soha. 1995. Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Emlékezés jobbágyi utunkra <vissza>(egy kirándulás emlékére) Csodálatos nap volt,szívem reszketett és tombolt.Vártam, hogy együtt legyünk,és fáradtan nevessünk. Az a rengeteg szép virága boldogságot hozta ránk.Hiába szúrt a gaz tövis,diadalmaskodtunk mégis. Friss volt a hegyi levegő,a táj, ámulatba ejtő,s ez mind már csak a múlté,mely bennünk marad örökké. 1995. november, Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Az én nagyapáim <vissza> Az én nagyapáim ősz emberek,eljárnak felettük a decemberek,s mikor ismét eljön a nyár,kezük alatt a munka fordul már. Szorgos nagyapák, kik semmitől sem félnek,a bő terméstől sokat remélnek.Ha az Úr nagy kegyelmet ád nékünk,édes, nagy szemű szőlőket ehetünk. Az én nagyapáim okos emberek,akik, ha kell, jót teremtenek,és aranyos szívük minden jutalma,az unokáik dicsérő szava. 1995. december, Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Árnyak <vissza>
Dühösen, mérgesen süvít a szél,
A föld sárga pora útra kél.
Repül, repül, míg egy romhoz ér,
S ott, mint útja végén, letér.
A falak között fekete árnyak,
Olyan, mintha mozdulni akarnának,
De azok csak egy helyben állnak,
És a sötétben, ijesztve várnak.
A hold csak egyre világít.
Észre sem veszi csillag társait.
Ő csak az árnyékát figyeli,
Hogyan tud egy helyben maradni.
Tura, 1995. ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Felismerés <vissza> Szabadnak érzem magam,szívem vészesen dobog,megcsendül szavam,és lelkem felragyog:„Szabad vagyok!”Olyan, mint a madár,mely messzi tájakra száll,vagy mint a napsugár,melynek fénye ránk talál.De ez édes érzés csak álom,nem az én valóságom.Másoktól függ szabadságom.Életem, könnyű rabságom… 1996. január, Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Kiskegyedhez <vissza> Sárga tulipánok hulljanak öledbe,Zendüljön magasztos dal érted,Ily drága életednek perce,Legyen felejthetetlen előtted.Varázslatos nevű „Kiskegyed”,Ihletet adott Szilvinek. 1996. március 3.(Kiskegyed újság pályázatára) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Elég! <vissza> És én mégis azt mondom: „Elég!”Elég a rettenthetetlen,se érzést, se testet nem kímélő,zordon kapuként tárulkozó háborúból!Nagy antikrisztusok, akik gyávák,vakmerő harc nélkül győzni akarnak.Nem számít nekik a nép,az a jó nép, mely értük küzd életre-halálra.Becsapnak benneteket,mert ti csak ösztöneitekre hallgattok!Nincs szabad akaratotok…A vezetők uralma a leghatalmasabb?Várjatok! Ne öljetek hasztalan!Inkább a gyávákat dicsőítitek,mint önmagatokat?Elmondom, minden ember a maga ura.Ne higgyétek, hogy más megoldja bajotok!Csak ti tehettek érte többet,mert az ember szabadnak született. 1996. április, Tura(Megjelent a Turai Hírlapban) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Magamban <vissza> Most alszik a múzsa,s nem ad ihletet.Suhan a csend árnya,mely nyugvásra késztetett. 1996. május, Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Nagybörzsönyről <vissza>(Utolsó gimnazista osztálykirándulás alkalmával) Mikor a Nap vörösre vált,hallani lehet a csend hangját,s a langyos, édes levegőbenüde szél zajong körben. Távolban magas hegyek,ölükben zöldellő fák,az utcákon kedves emberek,kik sietve járnak át. Harang szól, mely közel van,mise lesz a templomban.Harang szól: „Bim-bam, bim-bam”,rigók csengnek kánonban. Zöld fű illatot áraszt,a rigó párt választ,s este a sötét égen,csillagok milliói lészen. 1996. június 12., Nagybörzsöny ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Barátaimhoz <vissza>(Gimnazista osztálytársakhoz) Ha egyszer bánatos leszel,úgy, mint ezen a napon,gondolj rám egyszer,s engedd szívedbe vigaszom. Mert én soha nem feledlek,kincs maradsz örökre,gondolatban megölellek,s mosolyt kérek érte. Mosolyogj hát mindig,had lássák, hogy boldog vagy,s kiáltsd váltig:„A jó barátság megmarad!” 1996. június 12., Nagybörzsöny ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Költő lélek testet talált <vissza> Te, aki bennem élsz,miért ontod a szavakat?Talán győzelmet remélsz,vagy röpke hatalmat? Érzem meghaltálfiatalon és csüggedten,költőként rám találtál,ezért laksz most bennem. Átvettem lényedet,te mondod meg, mit tegyek.Megtaláltam az értelmet,hogy általad költő legyek. 1996. július 19., Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Anyám születésnapjára <vissza>
A reggeli Nap fénye,
Puhán égeti testemet,
Tündöklő, sárga színe,
Életre kelti lelkemet.
Anyám barna haja,
Nevető arcát mossa,
S langyos szél habja,
Bőrét simogatja.
Világoskék szeme,
Mosolyt dob felém.
Erős tekintete,
Tükör a szívén.
Olyan az a tükör,
Melybe, ha belelátsz,
Szeretet tündököl,
S oda visszavágysz.
Boldog a természet,
Hogy egy anyát szerethet,
Aki harminchétszer öregebb,
S mégis a legszebb!
Tura, 1996. július 20. ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Alkony <vissza> Narancsló tűzgömbaz égen lebukni látszik.El-eltűnvea sötét ködökbeegy madár cikázik. Buja szél táncola fák között.Meg-megállvalóg az eső lába,egy felhő hasa megtörött. Csukott szirmoka sötétzöld fűben.Ki-kigyúlvanéhány csillag hatalmamessze szikrázik az égben. Szende bogár szálla puha fák között.Fel-felnézvea fák tetejérecsendes berregés zördül. 1996. augusztus 29., Tura(Megjelent a Turai Hírlapban) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Engedj magadhoz! <vissza> Itt a perc,engedj magadhoz.Érzed?A lelkem boldogságot hoz.Tudom,ha hozzád érnék,tested ezerszer megremegneés zavart lelked magadba temetneengem.De önbizalmam felemelne,s szívem csak téged szeretne.Engedd, hogy szeresselek!Még így is,hogy te félsz tőlem.Engedd!Bizalmat adok,s nyugalmat egyszerre.Bátor vagyok,nem tagadom.Engedj hát magadhozközelebb és közelebb…Ne bánts.Az élet ennél szebb. 1996. augusztus 29., Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Ébredés Veled <vissza> Fáradtság bódít el,arcodon nyugodtság ül,barna szemed sandíthatalmas pilláid mögül. Sárga az ég alja,sötétkék lepedőjétmár felhúzta a hajnalkeletről nyugatra. Új élet virradt,ernyedt fák nyújtóznak,s a nárcisz illatamézesen andalogvacsókot int a napnak. 1997. április 1., Tura(Megjelent a Turai Hírlapban) ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Májusi cserebogár <vissza> Dalra fakad a mosolya Föld rügyet vetett, kék egén,susog a fákon a tavaszi szél,s hangosan berregve ide-oda szállegy kicsike, barna cserebogár. Májusi fuvallat, májusi pillanat,víg, színes madarak kánonban dalolnak.Meleg napsütés lelkembe száll,akár az a szende cserebogár. Ez élénk, csodás környezetben,előjő szerelmetes kedvem,s bíbor szívem társamra száll,mint fákra a májusi cserebogár. 1998. május, Tura ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Apa csak egy van <vissza>
Mint szárnya tört veréb,
ha gyermek húzza-vonja,
úgy verdes bánatban,
Apám szívét fojtva.
Ez keserű lét,
mely lelkét szaggatja,
vérig tépi szét,
s szavait jajgatva.
Alázat szorulna,
csak egy csöpp szívünkbe,
azzal nézve rája,
bántalmat törölve.
Ő életet érdemel,
hogy együtt sírjunk, nevessünk,
mert őt tekintély emel,
magas égre helyettünk.
Légy hát hű szavadhoz,
ha szólnál, gondolkozz,
s ne bántsd többé.
mert Apa sem él örökké!
Veresegyház, 2000. ************************************************************************************* Válóczy Szilvia: Buja természet <vissza>
Hajnali tájon,
Cseppek a fákon,
Harmat az ágon,
Bársony mohákon.
Suhan a szellő,
Vérig üvöltő,
Földet elöntő,
Zivatar felhő.
Szende napocska,
Bújik alóla,
Halk szavú nóta,
Zendül egy szóra.
Alkonyt köszöntő,
Csendre kerítő,
Álmot szövő,
Mély, puha erdő.
Surran sötétben,
Néma mezőben,
Susogó fűben,
Egy vad merészen.
Gödöllő, 2000. |
|
|
|