|
|
|
|
Tomaj Gusztáv pályázati munka 2013 Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium Gépészeti Szakközépiskola Baráti Egyesülete pályázatot írt ki az iskolából kikerült tudós, mérnök, művész, közéleti személyiségek felkutatására: „Akikre büszkék (vagyunk) lehetünk” címmel. Ennek kapcsán 2013. április 10-én interjút készített velem Szibilla Fanni, az intézmény egyik aktív tanulója, hogy nevezhessen az idei Tomaj Gusztáv pályázatra.
A kutató munka ismerteti és feldolgozza a gimnáziumban tanult „Petőfi-s diákot”, iskolai- és az azóta eltelt életútját, pályaválasztását, szakterületét, elért eredményeit, szakmai karrierjét.
A pályázati munka az alábbiakban olvasható. Fanninak ezúton is köszönöm a lehetőséget! |
 |
|
|
|
|
|
Szibilla Fanni: Szivárványszínű emlékkönyvtől a sikerekig
 Sokat töprengtem rajta, hogyan is vágjak bele a 2013-as Tomaj Gusztáv pályázatba. Először még csak az osztályfőnököm motivált majd egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a téma, mert ha jobban bele gondolunk ez egy igen érdekes feladat, még is csak olyan személy után kell nyomoznom, aki egykor ugyan itt a Petőfi Sándor Gimnáziumban koptatta a padot, a napokban pedig komoly sikereknek örvend. Rengeteget kutakodtam és több alkalmas személyt is találtam, akivel interjút készíthetnék, de a legérdekesebbnek és szimpatikusabbnak Valóczy Szilviát találtam, úgy gondolom ez egy tökéletes választás volt.
2013. április 10-én készítettem egy interjút a költővel:
Pásztor Szilvia már gyermekként vonzódott az irodalomhoz. A verselés számára egyet jelent a szabadsággal. 1992 és 1996 között az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium tanulójaként írta be magát az intézmény emlékkönyvébe. A később Válóczy Szilvia néven híressé vált költő az elmúlt tizenhét év történéseiről mesélt.
- Mesélne kicsit a gyerekkoráról?
- Szép gyermekkorom volt. Egy olyan utcában laktunk, ahol sok volt a gyermek, így az önállóság hamar szerepet kapott az életemben. Az akkori barátaimhoz a mai napig ragaszkodom. Hála a szüleimnek, mindenem megvolt. Ők, ahogy mindenben, a versírási ambícióimban is támogattak, sőt bátorítottak. Nagyon hálás vagyok nekik ezért, nagyon szeretem őket.
-  Az Általános iskola után, hogyan került a Petőfi Sándor Gimnáziumba és ott milyen tagozatra járt?
- Turán végeztem el az általános iskolát. Nyolcadik évben felvételiztem a két tannyelvű Petőfi Sándor Gimnáziumba, ahová elsőre fel is vettek. Humán tagozatra jártam, ahol tanultam németet és franciát is.
- Mikor kezdte el gimnáziumi éveit? Könnyen ment a beilleszkedés?
- Turáról 1992-től négy éven keresztül jártam be Aszódra. Minden nap vonatoztam. Igen, úgy érzem, könnyen be tudtam illeszkedni az új környezetbe. Ebben az is segített, hogy több általános iskolai osztálytársam, valamint évfolyamtársam is a Petőfi Sándor Gimnáziumba került, így sok ismerős arccal együtt folytathattam tanulmányaimat.
- Milyen volt a tanár - diák kapcsolat? Volt esetleg kedvenc tanára, akire mai napig felnéz?
- Voltaképpen minden tanáromat szerettem, mert mindegyiktől kaptam valamit, ami további életemre hatással volt. 1992. és 1996. között jártam az aszódi gimnáziumba és ez idő alatt két osztályfőnökünk volt. Koncz István, majd Hódi Gyuláné, Ági néni. Mindkét osztályfőnökre felnéztem. Tiszteltem és szerettem őket, mert nem csak tanítottak, hanem közvetlenségük folytán mindig számíthattam rájuk. Kedveltem még a filozófia tanárom, Balla Károlyt is. Az ő óráin mindig úgy éreztem, hogy a lelkem szabad. Ő megtanított a másfajta gondolkodásra, az elmélkedés mélységeire.
 - Hogyan vette a tanulással járó akadályokat és nehézségeket?
- Újnak számított, hogy francia és német nyelvet is tanulhattam, mert általános iskolában akkoriban még csak orosz nyelvtanulási lehetőség volt. Örültem, amikor megtudtam, hogy a humán tagozaton tanulhatok tovább, hiszen jobban szerettem a tanulós tantárgyakat, az irodalmat, a nyelvtant, a történelmet, a filozófiát, a földrajzot, mint a reálos tárgyakat. A korábbiakhoz képest nagyobb volt a tanulandó anyag mennyisége, de szerencsére jól vettem az akadályokat.
- Milyenek voltak a tanulmányi eredményei?
- Az eredményeim évközben vegyesen alakultak. Azok a tantárgyak mentek jobban, amelyeket szerettem. Kiváltképp rajongtam az irodalomért és a filozófiáért.
- Az a tipikusnak jó kislány volt vagy esetleg benne volt kisebb gyerek csínyekben?
- Jól éreztem magam a „B” osztályban. Nagyon vegyes csoport volt a miénk, sokféle karakterrel. A fiúkkal is jól kijöttem, akárcsak a lányokkal. Igen, ha volt valami izgalmas szituáció, azt soha nem hagytam ki. Persze én is, mint minden lázadó fiatal örültem, ha valami miatt késett a tanár, vagy kimaradt egy óránk.
- Abban az időben is rendeztek suli bulikat? Ha igen ezek hogyan zajlottak?
- Igen. A mi időnkben is voltak bulik. Volt, amikor csak osztálykereten belül, de volt olyan is, amikor az egész iskola bulizott. Olyankor a tornateremben tomboltunk a hangos trendi zene mellett. Ez jó alkalom volt ismerkedésre is, vagy esetleg a korábbi gátlások feloldására. Több fiú osztálytársammal lett azután közvetlenebb a baráti kapcsolatom. Persze estébe nyúlóan buliztunk, csinos, menő ruhákban.
- Jártak osztálykirándulásokra? Ha igen ezek hogyan zajlottak?
- Minden évben voltunk valahol. Mindig „ott alvós buli” volt, így jobban összeszokhatott a csapat. Az osztályfőnök rendszerint javaslatot tett a helyet illetően, de ránk bízta a döntést. Mindig mi, diákok döntöttük el, hová menjünk az éves osztálykiránduláson. Ahogy az évek teltek, annál jobban összeszokott az osztály. A közös programok keretében kis csoportokba rendeződve éreztük jól magunkat. Nem emlékszem arra hogy valaha is széthúzás lett volna közöttünk.
 - Vannak-e gimnáziumi szerelmi történetei? Amire ma esetleg szívesen gondol vissza?
- Igen, vannak. :-) Voltak szerelmek a négy év alatt, de egyik sem volt olyan komoly, hogy végleges maradjon az életemben. Azok amolyan diákszerelmek voltak, az én részemről talán nem annyira mély érzésekkel. Az egyik fiú osztálytársammal is összejöttem. Emlékszem, nagy rockzene rajongó volt, de az én kedvemért képes volt velem táncolni Mariah Carey és Luther Vandross: Endless Love c. közös dalára. És persze volt plátói szerelem is. De már a fiú nevére sajnos nem emlékszem.
- Kötött olyan barátságokat, amik még a mai napig is tartanak?
- Igen. Többek között jó barátom maradt a fent említett rock zenerajongó osztálytársam is. Illetve, igaz, hogy másik osztályban, de ugyanazon az évfolyamon tanult a legjobb barátnőm, Szécsényi Margit. Vele gyakran találkozom is, amikor hétvégéken meglátogatom a szüleimet Turán. Ismerjük egymás életét gyermekkorunk óta.
- Milyen emlékek jönnek fel a bolondballagásról, a szerenádról és a szalagavatóról?
-  Munkásruhába öltöztünk fel és mellé igen feltűnően festettük ki magunkat. A bolondballagáson sok olyan pimaszságot csináltunk, amit az évek folyamán, korábban nem mertünk. De azért arra ügyeltünk, hogy ne bántsuk meg a tanárokat. A tanárjaink legtöbbje Aszódon lakott, így javarészt ott szerenádoztunk. Megható érzés volt gyertyákkal a kezünkben énekelve megköszönni nevelőink munkáit. Többnyire szem nem maradt szárazon. Utána rend szerint megvendégeltek bennünket egy kis sütivel, üdítővel és jókat beszélgetve elevenítettük fel a négy év emlékeit. A szalagavatónk különleges volt. Azóta több szalagavatón voltam, de egyiken sem volt olyan jó a hangulat, mint a miénken. Az osztályunk amilyen sokszínű volt, olyan összetartó is. Nem kellett sokat gondolkodni azon, hogy mit adjunk elő. Az LGT: „Ringasd el magad”  és a „Valaki mondja meg” c. dalait énekeltük a színpadon. De az olyan átható és tiszta szívből jövő volt, hogy a nézőközönség többször is megtapsolt bennünket.
- A ballagás napján mikor utoljára lépett be tanulóként az iskola területére, milyen érzések és gondolatok futottak át megán?
- Nagyon vegyes gondolataim voltak. Tudtam, hogy ahányan vagyunk, annyi felé fogunk „repülni”. És egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy osztálytársaimat fogom még látni az életben. Az „akkor és most” gondolata egy kicsit lebénított. A felszabadultság érzése mellett egyben szomorú is voltam. Szerettem azt az osztályt a maga sok kis történéseivel együtt. Életem legszebb évei között tartom számon a Petőfi Sándor Gimnáziumban töltött időszakot.
 - Milyen eredményekkel zárta az érettségit? Voltak valamilyen tanulási módszerei?
- Gyakran estébe nyúlóan tanultam azért, hogy másnap a dolgozat jól sikerüljön. Általában a vett anyag következő részét is elolvastam, hogy képet kapjak a következő óra témájáról. Mindig sokat tanultam.
Emlékszem, az utolsó osztálykirándulásunk is nagyrészt tanulásról szólt, mert pár napra rá már megkezdődött az érettségi. Jó eredményekkel zártam a négy évet.
- A középiskolás évei során milyen terveket szövögetett a felnőtt koráról? Esetleg a jelenlegi élete olyan amilyet akkor elképzelt? Volt, amit nem tudott elérni és még mindig vágyik rá?
- Már akkor is írogattam verseket. Szerettem volna elismert költő lenni, de azzal tisztában voltam, hogy az ebben az anyagias világban nem lehet számomra egyedüli életcél. Egy komoly társról ábrándoztam, akivel elindulhatok az élet rögös útjain, valamint egy jó munkahely megteremtése mellett a szüleimtől önálló akartam lenni. Mindezt megvalósítottam. Azóta két csodálatos tervem is „napvilágot látott”, a kisfiam és a kislányom… :-) Azt hiszem, mindent elértem az életemben, amire igazán vágytam.
- Voltak olyan napok, események, történések, amikre a mai napig szívesen emlékezik vissza?
- Persze. Osztályon belül a névnapokat mindig megünnepeltük. Az egyik évben az osztálytársaimtól kaptam egy kis, szivárványszínű emlékkönyvet, hogy bele tudjam írni a verseimet. Egyből körbe adtam, és mindenki aláírta. Ez a mai napig megvan, természetesen azokkal a versekkel, melyeket az akkori szárnypróbálgatásaim jogcímén írtam. Emlékszem, az első beleírt versem éppen az iskolától, az osztálytól való búcsúmról szól.
A matematika tanárunk, Csobán Attila gyakran szervezett gyalog túrákat a Pilisben. Egyik alkalommal velük tartottam én is és nem csalódtam. Hosszú utat tettünk meg, amíg a Holdvilág árokhoz értünk. Fárasztó, de ugyanakkor emlékezetes volt számomra.
Amikor a gimnáziumba kerültem továbbra is jártam külön tornaórákra. Szerettem a sport gimnasztikát, főként a talajt és a korlátot. Akkor még Nyíri Lászlóné tanított bennünket. Bemelegítő gyakorlatok elvégzésére mindig engem állított előre.
- Így öregdiákként milyen visszatérni oda, ahol egykor még a padokat koptatta?
- Nem sokszor, de az érettségi után még voltam néhányszor a gimnáziumban. Furcsa volt, hogy a néhai osztálytermünkben már más diákok tanultak, de tudtam, hogy a legjobb helyen vannak, mert bennünket is nagyszerű tanárok tanítottak.
- Hová ment tovább tanulni a gimnázium után?
- A gimnázium után azonnal dolgozni kezdtem egy telekommunikációs nagyvállalatnál. Ezzel párhuzamosan tanultam az ELO levelező képzésén újságírási ismereteket, melyeket később kamatoztatni is tudtam helyi újságoknál, később saját online újságnál is.
-  Mi ösztönözte vagy minek a hatására kezdett el írni, és mikor?
- Már gyermekkoromban éreztem inspirációt arra, hogy rímekbe foglaljam a gondolataimat. A szüleimtől sok mesekönyv mellett megkaptam Gazdag Erzsi: Mesebolt c. kis verses könyvét is. Ez ösztönzött arra, hogy én is kipróbáljam magam. 12 éves voltam, és legbelül éreztem, hogy az irodalom iránti szenvedélyem egyre csak nő.
- Milyen utakat járt meg, hogy idáig eljusson?
- Mondhatom, hogy amit az irodalmi életben elértem, azt csak is kizárólag saját magamnak köszönhetem. 2004 óta van lehetőségem internet elérhetőségre. Nyugodtan mondhatom, hogy ettől az évtől volt komolyabb lehetőségem az írói, költői világban való bemutatkozásra. Már korábban is jelentek meg verseim. Pl. 1996-ban a gödöllői Juhász Gyula Városi Könyvtár egy irodalmi pályázatot írt ki "Így írunk mi" címmel. A Háború című versemmel neveztem és bekerültem a nyertesek közé. Egy ünnepség keretében olvasták fel a versem, melyet jó érzés volt visszahallani. A Turai Hírlap hasábjain is jelentek meg verseim. 1999-ig éltem Turán és ettől függetlenül magának a város újságjának szerkesztésében is közel egy évig részt vehettem. 2002-ig egy csendesebb időszak volt az életemben. Kisfiam az ezredfordulón született, így miatta a családomra koncentráltam. 2004-ben jelentek meg első verseim az interneten. Az Amatőr Művészek Fóruma után jött a Közkincs művészeti lap, a Poet irodalmi portál, a DunapArt Cafe irodalmi és művészeti portál, a Prae általános művészeti portál és a 7Torony művészeti magazin, majd a saját weboldal is. Ezek az irodalmi honlapok mind lehetőséget adtak a fejlődésre és a kezdeti verselési stílusom az évek alatt mondhatni teljesen átalakult. Ebben az időszakban az írás mellett rengeteget olvastam, főként kortárs verselők, írók műveit. Ezek természetesen hatással voltak a későbbi írásaimra. A prózát, mint műfajt azért kezdtem el, mert voltak gondolataim, amelyek versekben túl hosszan íródtak volna.
A prózai munkáim is ettől függetlenül a megszokottakhoz képest rövidebbek. Megírásukkor a tartalom volt fontos számomra, nem a terjedelem. Hosszú utat jártam be idáig, de még nincs vége. Bár azt szoktam mondani, hogy az élet rövid, a művészet halhatatlan, mégis vallom, hogy mint mindenben, a művészetben is meg kell találni az arany középutat.
- Milyen témákról szeret írni?
- Pályafutásom kezdetén a természet, az önmegismerés volt az, ami főként inspirált. Később jött a nagy szerelem, annak minden kapcsolódó érzésével együtt. Lírikusnak tartom magam. Szeretem az érzékenység minden formáját kifejezésre juttatni. Ezen belül a fokozás egy hatásos eszköz tud lenni. A lélek és a filozófia, az élet maga mindig is nagyon érdekelt, így a témáim között is szép számban ott van. Ezen kívül, ott az erotikus költészet is a maga merészségével együtt.
-  Milyen sikereket ért el? Miaz, amire nagyon büszke?
- Idő közben több antológiában jelentettem meg a verseimből, az említett oldalak érdekeltségébe tartozó kiadásokban, valamint Komáromi János költő barátom saját szerkesztésű, nívós kiadványaiban. Ezek a Magyar Elektronikus Könyvtárban is elolvashatóak. Ez utóbbira nagyon büszke vagyok. 2007-től új színt vittem a költészetembe. Valami merőben újat és szokatlant szerettem volna, ami meglepően érdeklődő fogadtatást kapott. 2008-ban egyik versemmel neveztem az Édentől Keletre Csoport által megszervezett „Vénuszi csoda” címmel meghirdetett erotikus verspályázaton. A „Vulva és völgy” című versem kapta az első díjat.
- Miket szeret jobban írni verseket vagy prózákat? Melyiket és miért?
- A versek mindig is közelebb álltak hozzám, ezért is van több versem, mint prózám, de mindkettő a líra jegyében íródik. Sohasem szerettem a nagyon nagy terjedelmű műveket. Igyekeztem a lehető legtömörebben és mégis leggazdagabban megírni azt, ami bennem van.
- Milyen versei és kötetei jelentek meg és hol?
- Még 2004-ben saját szerkesztésben és kiadásban készítettem el egy korlátozott példányszámú verses kötetet „Az élet szavai” címmel. Ebben a saját kötetben az első verseim olvashatók. A szüleimnek szántam karácsonyi ajándékként. Összesen három példányt köttettem be. Később több irodalmi antológiában is megjelentem.
A leghíresebb verseim talán az „Anyám”, a „Nő vagyok”, „A Férfi”, az „Aludj csendben”, a „Ha erdőben jársz” stb. Az évek során, több mint ezer verset publikáltam. A hivatalos oldalamról idő közben sok lekerült, ezzel szemben sok kedves olvasóm magával vitte munkáimat internetes blogokba, oldalakra.
- Mikor írja a verseket, milyen érzések és gondolatok járják át?
- Miután megszületett a kislányom, a fiam után hat évvel, az otthon töltött években már rutinos anyaként, több időt tudtam szánni a verseimnek is. Ebben az időszakban szinte naponta volt két-három versem. Mindig tartottam magamnál papírt és tollat, így amikor egy-egy érzés kapcsán ihletet kaptam, azonnal írni kezdtem. Szerencsére a kislányom mellett ezt nem volt nehéz megtennem. Mostanában javarészt este, vagy hétvégén van időm a versekkel foglalkozni.
Az ihletettségemet úgy tudnám megfogalmazni, mintha a lelkem önmagammal beszélgetne. Furcsa érzés, de spontán jön, szinte ésszerű gondolkodás nélkül. Olyankor az elindított érzés vonzza magával a többit is és a végére rendszerint egy egész mű kerekedik belőle. Nagyon szeretem a magyar nyelvet. Szerintem ennek szeretete nélkül nem is lehetne igazán írni. Nekem valamiért megadatott az a képesség, hogy az érzéseket jól csengő, hangzatos gazdagsággal örökítsem meg az utókor számára. Korábban elfogadtam azt a tényt, hogy első sorban önmagamnak írok, később, ahogyan olvasták a verseimet és várták soraimat, rájöttem, nem írhatok csak magamnak. Az olvasóközönség a költő, vagy író igazi kritikusa.
- Vannak olyan írói praktikái vagy bevált szokásai, amit írásai során alkalmaz?
- Számomra mindig is fontos volt a lelki szabadság. A versírás egy eszköz a kezemben. Láttatni azt, amit mások csak éreznek, de nem tudnak, vagy nem mernek kimondani. Tulajdonképpen erre épült az egész költészetem. Már nem ragaszkodom a rímekhez, vagy a hangzatos, dallamos sorokhoz. Egyre gyakrabban írok szabad-verseket, ahol a téma a legfontosabb és az érzés, amit kivált az olvasóból. Szokásom, hogy egyetlen gondolatmenetre építem fel a verset, ami kizárólag egy érzésforrásból táplálkozik. Ha akad rím, az általában tört sorokba rendeződik és a gondolatok végén cseng. Szeretek újítani is. Nem egyszer fordult elő, hogy magyartalan szavakat használtam, csak mert nekem az tetszett. Ezzel kapcsolatban többször kaptam kritikát, hogy inkább írjak magyarul. Az írás az egyetlen, ahol ragaszkodom a saját szabályaimhoz, és ha az maga a teljes szabálytalanság, akkor is kiállok mellette, mert általam alkotott.
 - Van olyan ember, akit példaképének tart? Ha igen miért néz fel rá? És mire inspirálja?
- Tóth Árpád, Rudolf Steiner, Albert Einstein… Tóth Árpád érzékeny művészetét mindig is hasonlatosnak véltem a sajátomhoz. Több versének olvasása közben éreztem azt, hogy hasonlóan érzünk, gondolkodunk. Rudolf Steiner az emberi lélek nagy kutatója. Az ő tanításai önmegismerésemben segítettek, általa meg tanultam máshogyan szemlélni a világot, más szemszögekből figyelembe venni ugyanazt a történést. Einstein pedig a lenyűgöző agykapacitása miatt volt mindig is nagy a szememben. Szeretek olvasni a tudományos világról, és ő sok olyan mérföldkőnek számító tényt tárt az emberek szeme elé, amit csak kevesek értenek igazán.
- Van olyan dolog, amit másképp csinálna az életében? Ha ma kapna egy olyan lehetőséget, hogy megváltoztasson valamit a múltjában, mi lenne az?
- Semmit nem változtatnék meg. Mindent ugyanígy csinálnék. Az élet ugyanolyan, mint a történelem. Ismétli önmagát mindaddig, amíg meg nem tanuljuk a helyes eszközökkel életünk irányítását. Vannak „fent” napok és vannak „lent” napok, de az élet így szép.
- Mesélne kicsit a családjáról?
- Egy jó lelkű, rendes emberhez mentem feleségül, fiatalon. Két gyermekünk született, Dani fiúnk és Zsófi lányunk. A család nagyon fontos az életemben. Abban az összetartozásban jön rá az ember, hogy mennyire nélkülözhetetlen és mennyire jó, ha adhat. Gyermekeimet az életre és az önállóságra próbálom nevelni. Bízom abban, hogyha majd felnőnek, emberként tudnak majd érvényesülni. Ebben 100%-ban támogatom őket. Ők a legfontosabbak számomra.
- Van valamilyen hobbija? Esetleg sport, amit rendszeresen űz?
- Korábbi hobbim a természetfotózás volt, erre sajnos mostanság nem nagyon tudok időt szakítani, de néhány fotóm van fent az interneten. Főként, ahol lakom, Veresegyházon készítettem képeket a város tavas részéről. Itt is megmaradt a természet iránti szerelmem. Az otthon négy fala között jógázni szoktam, ami rendkívül kényelmes és nyugtató hatással van rám. A gyerekekkel szoktunk jó időben kerékpározni, nyáron pedig úszni.
- Mivel tölti hétköznapjait?
- Napközben egy állami cégnél dolgozom. Izgalmas munkám van, ahol kamatoztatni tudom írási tehetségem is. A délután a gyermekeimé és a családé.
- Mi a foglalkozása?
- Történéseket rekonstruálok, tényszerűségek alapján próbálom felderíteni egy-egy ok valódiságát. Ezen ügyek kivizsgálása teljes körű feladat, amit dokumentálni is kell. Teszem mindezt egy közlekedési társaságnál. |
|
|
|
Kavyamitra Maróti György interjúsorozatábólKi vagy Te Válóczy Szilvia? (7Torony 2010. július)  Úgy mondják, hölgyektől nem illik az életkorukról faggatózni, ezért nem is teszem, csupán azt kérdem: hol születtél és mikor?Hatvan városában születtem 78. június 4. napján, este, fél tízkor. Édesanyám nem vajúdott túl sokat, hamar a karjaiban tarthatott. Ha visszapergeted Életed moziját, melyik az első emléked, hány éves korodból való, és mi az?Talán öt éves lehettem, amikor egyik éjszaka a szüleimmel kiléptünk régi turai házunk tornácára, hogy gyönyörködhessünk az akkori holdfogyatkozásban. Sokáig álltunk kint és bámultuk, ahogy a hold lassan eltűnik gyűrűje mögött. Ki volt tanítód? Hol jártál iskolába? Mivel foglalkoztál életed jelentősebb részében?Hódi Gyuláné Ági nénire emlékszem a legszívesebben. Ő volt az irodalom tanárom az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Tőle nagyon sokat tanultam. Életem jelentősebb része most van! Valódi tanítóm, életem másik fele... Hogy mivel foglalkozom? Mint minden más ember, dolgozom, gyermekeimet nevelem… És kik Szüleid?Édesapám Pásztor János, jelenleg vállalkozó, saját bababoltját üzemelteti. Édesanyám Pásztorné Marika a turai Polgármesteri Hivatal közalkalmazottja. Szólnál valamit családról, gyermekekről, unokákról?Boldog családi életem van. 10 éves Dani fiamat és 3 és fél éves Zsóka lányomat neveljük. Mikor kezdtél írni? És emlékszel-e, milyen élmény hatására?Gyermekkoromban, 12-13 évesen éreztem először spontán késztetést arra, hogy írjak. De azokban az időkben még igen kezdetleges írásaim születtek. Gimnázium alatt és után kezdtem el intenzívebben foglalkozni ezzel a tevékenységgel. A nagy áttörés viszont 2002-ben jött. Azóta kb. 800 versem született. Ezen az úton egy nagy szerelem indított el. Mit írsz legszívesebben, mit tartasz „erős oldaladnak? Vers, próza, esszé?Nem szeretem a nagy terjedelmű műveket. Az irodalomban is mindig a lényeget, a tömörséget tartottam előbbre valónak, mint a regényeket. Nálam a versek dominálnak. Alkalmanként rövidebb prózákat is szívesen írok. És mit olvasol legszívesebben? Van „életed nagy kedvence? Mondjuk, két irodalmi művet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, melyik lenne az a kettő?Tóth Árpád lírája mindig is lenyűgözött. Tele van melankóliával és gyönyörű érzésekkel. Azt hiszem, lélekben egy kicsit hasonlítunk is. Emellett megszerettették velem Radnóti kálváriáját. Szóval valószínűleg az ő összes műveiket vinném magammal. Emellett csak halkan súgom meg, hogy tudományos könyveket is szívesen olvasok. Ha nem itt és most kéne élned, hol és mikor élnél legszívesebben? Vagy itt és most élsz legszívesebben?Annak idején ezt az utat én választottam magamnak. Valószínűleg nem véletlenül. Ennek is, mint mindennek, oka volt. Meg vagyok elégedve az életemmel. Úgy hiszem, jó időben és helyen vagyok jelenleg is. Tehát nem vágyom másik korba… Melyik életed legkedvesebb emléke?Két legkedvesebb emlékem van, a két gyermekem születése. Amikor az ember életet ad egy másik kicsi lénynek, az maga a csoda. Nincs annál szebb emlék! És melyik legszomorúbb emléked?Itt is két emlékem van. A két nagyapám elvesztése. Ami nagyon megviselt, az az hogy nem lehettem ott velük a vég pillanatában. Velük akartam lenni… Kapásból: mit olvastál legutóbb? Nagy élmény volt-e?Radnóti Hetedik eclogát olvastam utoljára. Ez a könyv Radnóti életét és említett versét elemzi a második világháborús munkatáborok poklának és a költő gyengéd és mégis intelligens irodalmának függvényében. Igen, nagy élmény volt olvasni. A költő iránti csodálatom és tiszteletem csak nőtt, hogy azokban a kegyetlen időkben is ember tudott maradni. Most egy kis játék következzék! Mondj öt rövid mondatot, mely szerint legszebb a világon!- Dani, Zsófi…- Nagyon szeretlek!- Ügyes vagy!- Vigyázz magadra!- Köszönöm, hogy vagy! És mondj öt iszonyúan csúnyát is! Nem káromkodásra gondolok, hanem szörnyűséges mondatra!- Nem szeretlek anya!- Hagyj békén!- Elegem van belőled!- Mit képzelsz?!- Ne haragudj, de nem! Vannak terveid? Megosztanád velem?Voltak céljaim, melyeket úgy érzem, mára már elértem, és vannak terveim, melyek megvalósítása folyamatban van. Teljesen természetes tervek ezek, mint mindannyiunk életében. A legfontosabb számomra, hogy gyermekeim és szeretteim boldog közegben éljenek mellettem. |
|
|
|
|
