|
|
|
 |
|
|
A FEMME POETE KORSZAK 2010. évben írt versek Válóczy Szilvia: Fáj-napon <vissza>
Fáradtan lépdelsz,
csupa csend mögötted az út.
Nyugalomra vágynál,
de hű boldogságod
most szívedig sem jut.
Nem hallod az éneket…
Nem érzed a lépteket…
Nem tudod, hogy minden rossz,
mely veled játszik,
csak eltűnő képzelet.
Az élet, mit élsz,
ugyanaz,
mit könnyek közt,
némán,
sóvárogva kérsz…
Könyörgött angyali parancs
Istened kezéből.
S Neked hinned kell,
hogy távol a bűntől
már nincsen szenvedés,
nincs káromlás
és rettegés,
nincs hiábavaló tett,
hiába alkalom,
nem oson az ajtód előtt
a kín jele arcodon,
mert távol a bűntől
csak szeretet él,
hol lelked minden reggel
újra és újra remél.
Veresegyház, 2010. január 4.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Csillag kék <vissza>
Kiléptem feléd,
tisztán akartam látni,
a hideg éjszaka
reszkető csillámait,
a messzi élet
elérhetetlen világait.
S láttam, hogy ragyogsz,
fehéren kékes lángod
mily csodában horgonyoz.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Gyémántút <vissza>
Jéggé fagyott fények
csillognak az égen,
vörösben és kékben
utat mutatnak
a havas, kopár réten,
hol már csak magány sétál,
s ahol régen
gyengéden simult
kéz a kézben.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hidegben <vissza>
Kint csontig ható
hideg lapul
az átjegesedett föld felett,
néhol hó veri vissza
a ködülte szürke eget,
és üvöltve fúj
a dermesztő szél,
fáradtan nyújtózik
kopasz fákon a dér.
Fázom…
Könnyek ülnek
hűvös-bús arcomon.
Hideg van…
De azt a melegséget
visszakapni
már nem tudom.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ne hazudj… <vissza>
Ne hazudj csend!
Ne hazudd tovább
az ártatlan álmokat!
Mind-mind csak
röpke kárhozat,
és nagy üresség
megsebzett szívekben.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ma még… <vissza>
Ma még nem hagylak el,
ma még úgy simulok
arcodhoz,
mint eleredt könny
a kiszáradt napokhoz.
Ma még szenvedek,
ma még hagyom,
had sírjon hátamon
rágalmazott lelked,
Ma még…
Magamba rejtelek,
hogy az évek során
ne feledd,
mennyire szerettek.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Maradok <vissza>
Kell, hogy megnyugodjon a lélek,
kell még néhány
egyszerű ének,
hogy mosoly hagyja el arcodat.
s vágyakba rejtett karcolat
legyen minden régi emlék,
de még, ha nagyon is mennék,
maradok.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Lázmagány <vissza>
Elűzött magától a közöny,
csak csend borult lelkemre,
s úgy szorít, oly mohón,
akár anyját a gyermek.
Vánszorgó kín lépdel
a sápadt falak közt,
de nem eszmél a szív.
Fél tovább reszketni
az összeomlott idők
távoli peremén.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Tehetetlen <vissza>
Kínoz a tapasztalat,
hogy most nem tudod
megnyugtatni magad,
s én hiába küszködöm,
hiába próbálom,
életünk gyáván függ
egy pókháló fonálon.
Veresegyház, 2010. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Lent <vissza>
Zokogó vágyai közt
ringatózva
csendbe zárt
az éjszaka,
s magányom
havas útjain
halállá dermedtek
átkozott kínjaim.
Veresegyház, 2010. január 7.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Így sajnáld <vissza>
Nem leszek terhedre,
nem kell választanod
mindent megtesz majd
helyetted az angyalod.
Egyszer megérted,
miért fáj nekem a szó
döntésed jogán.
Mikor ballagsz az utcán,
gondolj rám,
s emléknyi szavamra,
mert én láttam akkor is,
mi léted hatalma.
Egyszer megérted,
miért most és miért így…
Csak kérd Istent
és higgy!
Tisztán is magadban…
Így sajnáld majd
tetteid szavadban,
s az átkot,
mi porig alázott,
mikor szívedre
szívem kiáltott.
Veresegyház, 2010. január 8.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Remény nélkül <vissza>
- II. -
Nap-szőtte reggelem
várat még magára,
szürke színű egymásba olvadt
vágyakozás...
Nincs más,
mely így borzolná csendem.
Hiányba kúszott már
minden elvétett
kegyelmem.
Veresegyház, 2010. január 8.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Úgy szeress <vissza>
Szeress úgy,
hogy remegjen minden hajnal,
s lássam rajtad,
hogy minden búcsúzással
hű szívedből
könny fakad.
Úgy szeress,
hogy hiányomtól
ég zokogjon,
szeress úgy
hogy kínzó vágyad
körém fonjon.
Szeress hittel,
megértéssel,
had értsék az angyalok,
hogy buja szerelmed
szárnyalva is, őszintén is
egyedül csak én vagyok.
Szeress eszed vesztve,
perzselőn,
és csendben álmodozva,
reszketőn.
Úgy szeress,
mint ki soha még…
Ahogy a szív
izzó tűzzel,
majd csendes lánggal ég.
Lázas testtel szeress,
követelve és harcolva
magadba temess…
Úgy szeress…
Veresegyház, 2010. január 9.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ringass álom <vissza>
Ringass, ringass álom,
mert lassan nem találom
a helyem,
túl sok minden
fonta körbe
csendbe lábadt szívem.
Néma már a rögös út,
ódon estem
csillagokba öltözött,
ringass, ringass álom,
lelkem szárnya
túl messze szökött.
Veresegyház, 2010. január 10.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Mélyebbre <vissza>
Mi mindent jelenthet
egy eltévedt gondolat,
s te rohansz,
hogy jól összeszedd magad,
mert mit az igazság
szemlesütve ad,
őszintén kínoz,
mélyre hat.
Mélyebbre, mint bármilyen
szeretett hangulat,
s remegve keresed
vágyaidba rejtett
helyes utad.
Veresegyház, 2010. január 11.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Femme et Homme <vissza>
Belénk fojtott szó,
néma képek közt
lepergett élet…
„S ha mégse kérek?”
Összezavart viharfelhők,
léleknyi félelem,
s az utolsó szavakkal
tán mégis késhetem
biztonságodból.
Veresegyház, 2010. január 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Nomen est omen <vissza>
Hasít a csend,
fáradtságot szór
a léleknyi terekre,
és a néma semmiség,
értelmét keresve
kutat tovább
el sem ért tájakon,
halállá születve
lépkedne alább.
Veresegyház, 2010. január 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Színes <vissza>
Szürkére ömlött
meztelen törődés…
Feltétel nélküli a szó,
s nem kevés
az a melegség,
mely körbe járva,
kérés nélkül is,
türelmesen várja
világunk legszebbjeit.
Veresegyház, 2010. január 14.
************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Béke felé <vissza>
Bölcs volt
és tiszteletre méltó,
én haragban magammal,
s ő emlékeztetett,
csak őszintén s bízva,
mert kérni sem kellett
akkor is ott állt
mögöttem.
2010. január 14.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Várakozó állásponton <vissza>
Felébredt már az estből
a legszebb, mély remény,
s a csendes utcák lépte
titokban kél felém.
A vágy, mi úttalan hajt,
szóródva szerte szét,
keresve forrón szárnyal,
s teremti fellegét.
A nap csak gyenge látvány,
tavasszá szelídült,
és künn a messzi élet
lágy mélységébe ült.
Tócsákba gyűjtött képek,
merengett képzelet,
ma vár a hangos város,
magába eltemet.
Veresegyház, 2010. január 15.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hatások <vissza>
Tán én érdemlem,
mit eddig hasztalan,
messze szórt
a láthatatlan nemesség?
„Senki” látta, s nem értette,
mit kívántam olyan rég.
Szökne a szó,
lázadna minden
feledni kívánt pillanat,
maradj még
pont ilyen…
Boldog és hallgatag.
Tedd le csendben
fojtó félelmeid
most mellém,
érezd, mily szárnyalássá
vetül a lét
Isten hatalmas egén.
Veresegyház, 2010. január 16.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Azt hiszed <vissza>
Azt hiszed,
késik a múlt,
s lábad alatt a léptek
halálhoz vezetnek,
keserve vagy,
szegény magánya
képzetednek
Azt hiszed,
már nem nyílnak
kertedben
hamvas rózsák,
lelkedből tolod el
őszinte szavak
igazságát.
Egyedül vagy…
S azt hiszed,
már nem küzd érted
szeretet.
Veresegyház, 2010. január 16.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Bíborfény <vissza>
Aztán megölelt minden szavad,
csak úgy burjánzott
telhetetlen szívem felé
vágyva kérlelt pillantásod.
Alkuszom a „majdért”
és hinni tanulok.
Földem műveled reggeled pírjain
de nem szégyenkezem.
Feléd ébredem,
egyszerűen és némán.
Lágy halkulatba szőttes
évezredek nyomán,
s tán alélok majd
cserfes lombú álmok szorításában,
hol se idő, se tér nem szegi
elvarázsolt bájainkat.
Veresegyház, 2010. január 18.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Az a hely <vissza>
Szeretett az a hely,
hol fák könnyeznek,
és nap tükröződik
szürkés habok hátán,
mert az a tér
csodában lélegez
és mosolyt fest
magányos arcokra.
Veresegyház, 2010. január 19.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Egy szívért <vissza>
Van, mit nem érthet az,
ki sosem tapasztalt,
mámort és igaz szerelmet,
s talán kért Istentől
végzetéért kegyelmet,
melyet megkapott,
de végül magára hagyott.
Veresegyház, 2010. január 19.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Mintha már… <vissza>
Mintha már
nem is te lennél te…
Éjjel furcsa álom fogja
egyedül hagyott kezed,
s nappal is
vágyaidba viszed
„Nem bírom tovább”
szerelmed.
Már látsz képek nélkül is
és ez a láz
még annál is
messzebbre visz,
mint azt képzeled.
Veresegyház, 2010. január 22.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Daxo <vissza>
csend szorított mellkas,
ne beszélj, hallgass!
Havassá tűnt körvonal
egyre közeli,
s mikor a szív megleli
várt melegségét,
ő két kezében tartja
szeretett kedvesét.
Ölébe fért, csodálkozás
bontja szirmait,
szeretetté borítja
itt feledett álmait.
Fázott beszéd…
Barna szembogár…
Mosolyt hint az ég
amerre lába jár.
Veresegyház, 2010. január 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Metszéspont <vissza>
S hol abbamaradt,
ott rajzolódik útja,
az egyenesek végtelennyi húrja,
az a csillagszerű metszet,
mely papírra tévedve
kereszt formát szegett
pontos rajzolatával.
Veresegyház, 2010. február 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ha megértesz <vissza>
Nem akarom szakítani
az összevarrt szálakat,
csak élni általad
egészként,
ha megértesz,
esténként
úgy ölelem majd tested,
ahogy éltedbe tetted
szíved legjobbjait,
és kívánj,
de ne csak holnapig,
erődig szeress,
ahogy én,
s míg Isten lélegezni hagy.
Veresegyház, 2010. február 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Vezeklés <vissza>
Csendet hasít a jelen,
körbe fon
az alázott éjszaka,
s a döbbenet,
mi feljajdul,
csak a némaság rabja.
Eltékozol a vágy,
lassan rágörnyeszt
a félszeg éjszakára,
most is szorít
az elvesztett szavak
féltő magánya.
Csak sodor, csak ring
az a szánalmas akarat,
felrója százszor
és újra egyszer:
”M’ért hagytad
így el magad!”
Veresegyház, 2010. február 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Kinyílt kapu mögül… <vissza>
Kinyílt kapu mögül
előtört a nap
és a fáradt időnek
lágy fényesség maradt.
Messze szárnyakat kapott
minden gondolat
átölelt az ég
bennük csak áhítat maradt
Veresegyház. 2010. február 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Utazás egy szempár körül <vissza>
Ott, hol féltőn húzódó
szarkaláb ráncokban búvik meg
a fáradtság rendje,
és könnyekben köszön
az alkonyba szőtt hiánynak
az ölelve csókolt este,
ott, hol vágytól csillog vissza
minden szépséges pillanat,
és puhán érintett tettek
gyengéd álmokat játszanak,
ott lakik, abban a szempárban
a mosolyból tükrözött világ,
és örül, ha lelkembe lát,
mert ott lángol a szerelem,
s ott szárnyal a végtelen...
két szemed barna bogarában.
Veresegyház, 2010. február 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Vágyban égve <vissza>
Megtört a csend,
körbeszelt a végtelen mennyillatú
közelség,
mosolyba mártott szelídség
aprózta a megváltott időt,
és életté álmodott percek között
sejtelmes mosolyban ringott
őrültnyi lázunk.
Kerestem azt a szót,
mit ajkadról elcsent a szél,
hideg volt, s a havas tér
mégis oly nyugodt.
Kezemben kezed szorított
féltőn forró tapintást
s ahogy kérlelő békémben
átjárta tested a más,
hangod robajába mártottad
telhetetlen szívem.
Veresegyház. 2010. február 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Kéjesülés [18+] <vissza>
Veresegyház, 2010. február 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Árnyasodás <vissza>
Megnőtt az éjszaka
sötét áramlása,
ma is belepett a félelem,
feszültséggé táncolt lelked
árván küzd,
elveszni vágy.
Veresegyház, 2010. február 7.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Fénysugár <vissza>
Halvány fénysugár férkőzött
magányom sötét tereibe,
és úgy özönlött
lelkem rejtett részeibe,
akár Isten mélységes
szeretete.
Veresegyház, 2010. február 10.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Cuki kis Muki [18+] <vissza>
Veresegyház, 2010. február 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Lollipop [18+] <vissza>
Veresegyház, 2010. február 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Női vágy <vissza>
Minden nő férfire vágyik,
igazira,
ki ágyra dönti,
ki eszét vesztve feledteti
magányos sóhaját.
és két heves csók között
becézi lelkének
gyöngysorát.
Veresegyház, 2010. február 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Együttrezgő <vissza>
Eltűnt a rég, ami volt
időtlen létezés,
galaxis spirálján nyugvó
szent akarat,
emberi gondolat
átható rezgés,
egyek vagyunk,
akár az ég és föld
harmóniájába szőtt
szeretkezés.
Veresegyház, 2010. február 21.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hátramaradt <vissza>
És leült a várakozás,
ég-föld között
hiába hitte, időtlenül
ugyanaz a másik,
csendben vélte
többet nem hibázik
hasztalan tettekért
ölbe tett karral várva
a napfelkeltét.
Veresegyház, 2010. február 22.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Kérelem <vissza>
Vigyázz rám, ahogy
fáradtságra az alkony,
figyelj gyengéd álmaid között,
szívemből az időtlenség
mily mélységekbe szökött.
Lágyan szólaltasd
lelkem harangjait,
úgy ébressz fel,
hogy féltő akarataid
ne ellenem valók legyenek.
Veresegyház, 2010. február 22.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Megérkezett <vissza>
Csak úgy berobbant.
Észre sem vettem,
ahogy végigsimogatta arcom,
mert éppen elfedtek
az amúgy is gyötrő
mindennapok.
Bekúszott a föld fölé,
és megnyitotta
a teljesség kapuit.
Zengővé tette a lelkem
azokkal az apró csicsergőkkel,
hisz ők adták hírül,
hogy végre megérkezett.
Veresegyház, 2010. február 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Femme szerelme <vissza>
Körbevett lelkében
napként sütött melegséget
az életnyi törődés,
s oly gyengéden
lehelte rá csókjait
hogy földön járt tipródásában,
gondolatokon át
szállni vélt,
majd kezét fogva
magasságokba húzta
elrejtett képzetét.
Veresegyház, 2010. március 7.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ellenünk <vissza>
Olyan vagy, mint a Nap,
Őszi sugárba font
szomorú levélkoszorú…
Gyengéd lelkedben
igazság harcol,
fájdalmad, sajgón féktelen,
míg lépésed magadba fon,
addig képtelen
elűzött hallgatásodban
minden jogod,
ordítna tékozolt
lelkiismereted,
mert szeretve képzeled
boldognyi álmod,
de már nem találod
az eltűnt szavakat,
csak halk akarat,
mi lendületbe hajszol,
s némi reménnyé hangol
ellenünk.
Veresegyház, 2010. március 18.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Kanapén <vissza>
S még ott pihenek mellkasodon,
sodor a szerelem utadon
szíved felé…
Gondok elé nyugalom ér
testedből testem kér
leheletnyi vágyakat,
érintésed lágyan kelt csodákat
combjaim között…
Édened álmaimba szökött.
Veresegyház, 2010. március 19.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Tenyered <vissza>
Tenyered körvonalába rajzolt az élet,
hol fájdalomban vérzett,
ott boldoggá kísért
a léleknyi végzet.
Hű szavad oltalom,
szívedben a féltés nyugalom.
Veresegyház, 2010. március 21.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Az én hibám… <vissza>
s mosolyod is csak sötétjében kuporog.
Elhajlott időnkben láznyi átok vetül,
kérem, s féltem szavam mögül
Az én hibám, hogy álomban ringatag
ködbe rejtem megnémult lelkemet,
előled resten menekülve,
félelmek közt tagadom
őszinte szerelmed.
Az én hibám, hogy nem látok kiutat,
hogy vérzőn intek elmúlást
a hajnali vágyaknak.
Az én hibám, hogy szétázott arcomon
csak kín tűr meg árnyakat…
Az én hibám…
Veresegyház, 2010. március 22.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Kőfalak közt <vissza>
Csak nekem mosolyogsz
a rideg, kopár kőfalak közül,
elrévedt árnyékodba csap a nap
és rád festi délutános színeit,
majd kísérve figyel
s lélegzet elállva röpteti rajtad
idejének kincseit,
a perceket, amiket tőlem kaptál.
Veresegyház, 2010. március 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Abban a pillanatban <vissza>
Megörültél, ahogy én is,
levetett kétségeink
földön heverve oszlottak
múltat búcsúzón,
s abban a pillanatban
összeálltak az előttünk görgetett
képtelen kockák.
Értetted, ahogy én is,
kevésnek tűnő időnkben
hogyan él túl
a megfogant gondolat,
s elnézve csodáltuk
tavaszunk rügyeit,
a szürkéből színesre váltott
természet lépteit.
Veresegyház, 2010. március 24.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: nincstelen <vissza>
csend… hideg falak közt
elnyomó üresség…
éjbe markoló fájdalom…
csak lépni az utakon,
erőtlenül…
nincs előre, és nincs hátra…
lelkét az ég már rég bezárta…
kegyetlenül…
Veresegyház, 2010. március 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Itt <vissza>
Távozni volna jó
e rabsorsú világból,
itt téves minden elme,
mely szívet tántorít.
Hazug szóval játszani
magányba hordva kínt,
becstelen…
Féltve, árnyak közé lépve
ürességet szít.
Veresegyház, 2010. március 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Elbocsátva <vissza>
Különös játék volt az…
Vörösben elvesztett bűntudat,
léleknyi fájdalomban
az aggódó figyelem
mindent megzavart.
Feldúlva ébredt újra
az elbocsátó kín szava,
s lassú léptekkel
könnyezve tért meg haza.
Veresegyház, 2010. március 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Napunk <vissza>
Lelkünket simogatta
délben a Nap
szépen, némán
arany csókokon
lágyívű fényeken
arcunknak szélébe
simult vágyón…
Szemembe rejtett éke.
Veresegyház, 2010. március 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Benned <vissza>
Légy hű magadhoz,
ha omlik minden,
erősebb légy,
mint bármely sodrás.
Kellenek szavak
ott bent, hallgatag…
Kell érzés, tisztelet,
keresztnél vetett
kereszted,
mert végül elhiszed
benned épül
az égig érő.
Veresegyház, 2010. március 31.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Időtlenül <vissza>
Alig az idő,
mit épp velem,
s rejtett szívemen
hiányvirág nyílt.
Tán nem így,
máshogy kellene,
de fáradt lelkedben
csak csend fenyít.
Veresegyház, 2010. április 1.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Az Angyalok sosem sírnak <vissza>
Napba kapaszkodik az alkony
óvatosan meríti arcát
a messzeségbe,
ábrándja búcsút fon
Isten szent egére.
Halk dallam szól,
széllel vetett csenddel
hódol szerelmes szívének
könnyek nélkül tanult
hol Angyalok kísértek.
Veresegyház, 2010. április 1.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Guilty <vissza>
Csak hiúság bennem,
álmokat kergetett semmi,
vágyakká növelt lázadás,
múltból lépett félelem,
vezeklés minden kínért,
feledni tanult akarat…
Hallatva hallom hangodat,
s összetörik a világ…
Veresegyház, 2010. április 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Angyalként <vissza>
Én elhiszem Néked,
mit más sehogy sem,
bízva szegődöm
szerény utadba,
hallgatom csended
mélázó dallamát,
és szívem adom,
ahogy más nem adta.
Én megértem lelked,
miért őrzi fájdalom,
átélve számolom
szomorú perceid,
elfojtott napok közt
két kezed szorítom,
s letörlöm arcodról
bús időd könnyeit.
Veresegyház, 2010. április 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Búsan <vissza>
Elválaszt az éjszaka
csendbe borult kín szava
torkomra ült,
szorítva szül kába jajt,
s csendbe húzva hajt
bús melankóliába.
Veresegyház, 2010. április 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Igen, tudom… <vissza>
Igen, tudom,
mit rejt az éjszaka…
Simogatón, vágyakozva,
lázzá feszít
fojtó csendjében.
Lelkedben ringatag
álmoddá szelídült
némaságba rejt,
mert nem felejt
életnyi csodánkban
sem árnyat, sem orgonákat.
Veresegyház, 2010. április 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Őriztél <vissza>
Sosem haragudtál,
akkor sem, mikor jogod
épp arra vitt.
Ismerve engem – jobban,
mint hinném –
megbocsátón őriztél,
akár égből az Isten.
Veresegyház, 2010. április 7.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ahogy kérted <vissza>
Nem miattam, Érted,
s ha most nem is érzed,
később tudni véled
darabokból épült léted
csak az, ahogy kérted,
egy féktelen egészed.
Veresegyház, 2010. április 11.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Áprilisi 11-es <vissza>
Azért húzod,
mert nem érzed
az idő súlya mennyire relatív,
s nem látod
a Rád áramló változás
szeletnyi teljességét.
Félsz. Lépésedben
halk moraj remeg.
A falakból suttogó szégyen
borulna eléd,
de induló szavait
hiúsága marja szét
Torkodban dobog a vég…
Életed kezdete…
Veresegyház, 2010. április 11.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Sokk után <vissza>
Már nem akartam ellenkezni,
megnyugtatott.
Egyenesen arányosan,
jobban, mint a tenger.
Hallgattam rá,
és csendben ittam szavait.
Lelkemmé vált kínlódásom
bölcsességgel oldotta.
Hálássá tett és szerelmessé.
Veresegyház, 2010. április 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Irány <vissza>
Jól döntöttem!
Tudat alatt, vagy anélkül,
mélyen, magamba szállva,
előre pörgetve időt
és meg nem történt tereket,
láthattam, hogy temet
el bennem mindent
a helyes irány kezdete.
Veresegyház, 2010. április 20.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Mézzel [18+] <vissza>
Veresegyház, 2010. április 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Esti gyors <vissza>
Pont, amikor legnagyobb
a szükség bennem,
vagyok magam,
másnak nem,
s hiába a hit,
a szilárd,
ha csak csendem van
és keservem.
Veresegyház, 2010. április 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Sziromtánc <vissza>
Fekete ribizli virágába bódult
lelkem kívánsága,
illata vággyá növelte bennem
a telhetetlenséget.
Kóborolt a szél,
vadszilva ágaiba kapott,
és csak hullott, hullott
mindenfelé a tavaszi
hófehér…
Veresegyház, 2010. április 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Velem <vissza>
Nem veled van a baj,
hanem velem,
amiért ugyanazt várom vissza,
mit magamból adok.
Kérésemre csend,
majd legyintesz:
„Már rég megbeszéltük!”
De én mégis ugyanaz maradok.
Veresegyház, 2010. április 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Két siralom között <vissza>
Fáj a magány,
mit reám hagysz…
Meghagyod nekem a képet,
hogy én törjem össze,
és én siránkozzam majd
utolsó napjaimban.
Helyén a valót úgy állítod,
hogy elém csak igazad
lebegjen.
Fáj a magány,
mert nélküled van…
Veresegyház, 2010. április 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Én lettem <vissza>
Vagyok az, akit
Hozzád rendelt
az isteni szigor,
kezemet adta a magány
elhagyott lázának.
S én lettem, az…
Világod teremtője,
a hit, a remény és
szerelmed ereje.
Veresegyház, 2010. május 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Rövid <vissza>
Az elsötétült ég apró szikrái közt
megannyi álom csillan.
Távolba szőtt, szép remények…
Halk homállyá rezdül a lét,
ha elalszanak a fények.
Veresegyház, 2010. május 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Majdnem <vissza>
Feszített a szenvedély
és a szerelmünk
már jól megszokott ténye.
Ott állt, tettre készen,
a világ zajától
mélyre bújni vágyott,
s mikor útja végén megtalálta
célzott szándékát,
majdnem új világba tért,
melyben addig csak
gondolat fogant.
Veresegyház, 2010. május 4.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Error <vissza>
Állj dühös lépted mögé,
magasztald igazad
a lét dolgairól.
Közöttünk mindig megmarad
az a távolságnyi hiány,
a mondvacsinált utakkal,
és csattogva zördül minden gondolat,
mert azért ez bonyolultabb annál,
mint amit el lehet fogadni.
Nézz a szemembe!
Tényleg olyan nehéz megtenni
azt az egyet?!
Tényleg fáj lelkednek,
ha én is ugyanazt kívánom?
Lassan csend ködébe burkol
sóhajom tette.
A hit elvesztése összetett folyamat…
Veresegyház, 2010. május 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Mondd ki <vissza>
Csak mondd ki
hangosan, vagy suttogva,
fáradtan, gondok között,
felszabadultan
a tavasz hangjaiban…
Mondd… Mondd el
hogyan és miért vidít
halkan és sírva
önzetlenül…
ha átölelsz, mivé tesz
a szerelem.
Veresegyház, 2010. május 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Közelkép <vissza>
Nem volt kedvem,
szótlanul csináltál mégis.
Hajadba túrtam,
arcod elégült mosolya
borult tekintetemre.
boldogságra és csendre cserélt
a pillanat,
közben halkulat simított
örömöt testünkre.
Életed, hevébe mártott,
s lelkünkből izzott
a szerelem.
Veresegyház, 2010. május 15.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Angyalos <vissza>
Mily nehéz angyalként a lét,
mert földre szegett szárnyakra
tapos a nehézkes gond,
megoldást keresve nőttön-nőtt
karok omlanak kebelre,
s csodára várva énekelnek
ajkak bús szimfóniákat.
Segítne mind a szív, mit tehet,
olt és old magányfüzérből font
kötelékeket. Mentve teret,
sötétből űz fény felé
az az aprónyi szeretet.
Veresegyház, 2010. május 17.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Levetkezem <vissza>
Levetkezem…
Ahogy testem, úgy lelkem is,
szépen lassan.
Alig dermedt csendemből
eléd kúszom
a vágy domborulatain
és mosolyod vigyázva,
őrzöm benned
az édent.
Veresegyház, 2010. május 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Búcsú <vissza>
(Balog Józsefné Ilinek, Tura, Takarékszövetkezet vezetőjének)
Májusban örvend a Nap,
s mikor arannyá érik,
könnyes boldogság száll
hálával fel az égig.
Elérkezett most az idő,
búcsúnk szelíd, őszinte,
de örömmel gondolunk Reád
jó, nemes vezetőnkre.
Hosszú volt az út,
s Te szeretettel teljes
hűséges barátként
a legjobb felettes.
Köszönjük, hogy nekünk,
és értünk voltál,
hogy a nehéz időkben,
mellettünk kitartottál.
Szeretettel köszönjük
minden tettedet!
Áldja meg az Isten
ezután is minden léptedet!
Veresegyház, 2010. május 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Mea culpa <vissza>
Nem vagyok sehol,
hol azok vannak,
kik sosem szegülnek ellen.
Harcba temetem arcomat,
és lőn magam vagyok,
magam sanyarú ellene.
Káromban rabként ocsúdok
fel, s alá járva kémlelem
a Mennyt, s könnyezve
törölgetem lábadozó szívem.
Vétkeztem, Uram!
De ne vedd le rólam kezed!
Adj még több fényt,
hogy rólam visszaverődve
kivilágítsa otthonod!
Szeretlek!
Könyörrel sírom el ajkammal
minden szajkózott imám.
Érte, s értem is…
Magunkért, Veled…
Veresegyház, 2010. május 30.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: LeplezŐ <vissza>
Végre megláttam, ki vagy.
Igazi arcodba szél csapott,
de kárt nem tett abban,
csak az én lelkemben
a nyomorúságos gondolat:
„Szeretni képtelen…”
Veresegyház, 2010. június 11.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Nem tudsz szeretni <vissza>
Nem tudsz szeretni!
Ne mondd és ne gondold
hogy álmaidba elvihetsz magadnak!
Kékben ébresztesz de
nyárban csókolva ringatag
sem hoz meg az idő napjaidnak.
Hallgatag mormolt
földi imádban kegyelmed kéred,
de nem érted, hogy nincs tovább!
Ez már nem hit, csupán
elejtett vágyad e szolgád,
mert nem igaz,
mit magadban hordozol…
Veresegyház, 2010. június 19.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Lélekhúr <vissza>
Már nem veszthetlek…
Vagy, voltál, s maradsz
rezdülésnyi világ,
mellettem járva
szívem terelve
alkotó.
Veresegyház, 2010. július 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Szögvers <vissza>
Keserűvé dermed minden gondolat,
ahogy dühöddé formálod önző magadat,
s nem nézel mást, csak önös érdeket,
érted a jó, adja-e kényedet.
Feszít a tér, omlik a vakolat,
ha ócsárlás szövi meg üvöltő hangodat,
de fegyvertelenné tesz a kényszer,
hogy nem adtad igazad elégszer.
Veresegyház, 2010. július 12.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Két lakk között <vissza>
Magára hagytam legszebb magányom
sárba tiport imádságait.
Hozzám nőtt a feloszlott idő,
kesernyés várakozása már nem altat.
Ébren álmodom megszőtt gondolatim…
Házába menekítem a jó éjszakát,
hogy újra kelthessen minden csodát.
Veresegyház, 2010. július 15.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hívás <vissza>
Messzi vágyódásom e földi léttől
nem alaptalan.
Lelkendezve élem újra
nyugalmának szép históriáit,
mely fordított, s igaz.
Hazug közegünk helyett
fájdalmat nem érzek,
nem látom rohanó időnk
égtájas dimenzióit.
Csak a többet látom,
mely szóval leírhatatlan…
Veresegyház, 2010. július 21.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Kereszt (ül) <vissza>
Láthatatlan világ, nyelj el,
hadd fürödjem habjaidban.
Érzését a jónak csak teljében érezzem,
s messzi e Földről éltem leheljem.
***
Nyugovóra vonjál drága éjszaka,
kínjait nappalimnak altassad szépen,
ha fázott lelkem magánnyal szorít,
vigyél álmodba, s reptess az égen.
***
Nincs más értelem e Földön,
mint gyermeki mosoly színei,
mert oly ártatlanul, s őszintén
de dalolják a napot.
***
Sokat vártam, sokat tettem,
de a kincset elvesztettem,
mit éltem bőszen, elröpült,
s szívemen a seb megült.
***
Nem tudom, hogy mondhatnám el,
szívemen mily üresség lapul,
szerelmem táplálta szíved,
de most belőled fakul…
Veresegyház, 2010. július 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Azt ígérted… <vissza>
Zokognak a billentyűk,
eltűnt valami.
Valami varázs abból a hitből,
mely mindig magával sodort.
Mezítelen a lélek,
izzadt könnyrajzolatok áztatják
a nyári homokot.
valamit elhordott a szél…
Késik az idő, a tér felbolydult
alagútjaiban nagy a forgalom.
Azt ígérted, megtudom
mi az igazság.
Veresegyház, 2010. július 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Éji suttogó <vissza>
Elragadtattam magam…
Továbbképzelt minden gondolat
és csendben hangokat
hallatott a szél,
mesélve zenélt és vígasztalt:
„Reggelre pihend ki magad!”
Veresegyház, 2010. augusztus 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Most pillanat <vissza>
Szorosan ölelt nyugalom,
minden csak néma láblógatás.
A pihent vágy is alszik most,
csak összetartozás van és szeretet.
Kóborol köztünk némi rossz tapasztalat,
előttünk mégis leomlottak
a nehézkes falak.
Tenyérbe temetett arc könnyíti
a fennkölten mélázó pillanatot,
és most rám hagyod magad.
Féltve simogatlak…
Jövőben élünk, hallgatag.
Veresegyház, 2010. augusztus 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Változás kin felé <vissza>
Távolságod, mély vonal,
egy papíros, és seb,
akár karcolat fák egykori ágain.
Kemény szavad arcot ütött pofon,
és tetted alárendeltté tesz,
szabad akaratban is törődötté.
Csak azt a kínt látnád lelkem
mélyein, csak egyszer…
Hogy lásd, mit romboltál,
mikor építettem.
Nem lettem, csupán csak egy,
ki élteden átfolyt könnyeken pihen.
Tán érezni csak hiányom fogod,
s néma kockák döbbentenek,
hogy becsülni kell a jót,
mert rosszabb a jó halála.
Veresegyház, 2010. augusztus 4.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Jól megvagy… <vissza>
Jól megvagy nélkülem is.
Hiányom nem érzed,
hisz nem mutatod mikéntjét.
Valóságban rajzolod le
fáradt céljaid,
s én nem vagyok tyúklépésnyi
tetteid között sem.
Veresegyház, 2010. augusztus 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hangom <vissza>
Már nem szegülök ellen…
Szavaid bár mértéket tartnak,
körötted hatalmas űr bolyong,
s lelked úgy szorong,
mint elítélt, végzete előtt.
Létem szétdarabolt terében
sóhajt fest rám a Nap,
tüdőm levegőt sem kap,
ahogy kínom keserül,
s hangom fájva cseng idebent:
„Szeress!”
Veresegyház, 2010. augusztus 10.
************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Monológia <vissza>
Pillanatnyilag zuhanok…
Olyan ez, akár valami szorongásféle,
mégis telve van aggódással,
féltéssel és szeretettel.
Hangom nem hallja senki,
nem is kérkedem.
Magammal beszélem, mit meg lehet,
és tán te is értesz valamit
elcsépelt szavaimból.
Veresegyház, 2010. augusztus 11.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Reggeli séta <vissza>
És megnyugtatott minden…
Fákról, bokrokról csepegő
harmat kísérte lomha utunk.
Átölelt mélázás vonta végig
pihenni vágyó lépteink.
Reggeli fénysugár boldogított,
úgy melengette hátunkat,
akár a déli ég.
Gyönyörű volt a tó,
zöldes színével nap játszott,
s te néha előttem járva
pókok hálóját csavartad.
Mellettem akartad magad.
Veresegyház, 2010. augusztus 15.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Élet, versek, világ, szex <vissza>
Annyira természetes,
ahogy kezedben a reggeli bögréddel
sétálsz fel és alá.
Mindennapjaidról pereg le az idő,
és néha késő felfogni,
hogy gyorsuló ütemedben
a kényszer nem kézenfekvő,
csak illúzió,
és hinni is,
hogy a szex mindent megold.
Ha megtold is némi örömmel,
később magadra hagy.
Mert világodban vagy,
hol realitássá nőnek a szavak.
S térben adod magad
hogy mindened papírra vessem,
és újra megvessem
dühöm által javadat.
Távolról
nem látszik nagynak a Föld
csak az akarat
és a rajta elkövetett
embertelenség.
Veresegyház, 2010. augusztus 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Századon át <vissza>
Évszázados fájdalom tört rám
Őrlő kövek nyomják szívem
emberré formál a kín és szenvedéssé,
hogy alázattal fogadjon sorsom
ítéltet, s akaratot.
Pecsétbe foglalt az idő,
leírt betűim túl nyilvánvalók
de nem segítnek eltékozolt
döntésemben.
Kacag az indulat,
belőlem merítné
minden igaztalan hitét.
Lázzá hevít a légszomj…
Szelídek táncába nem hív Isten!
Veszítve lázít a fekete halkulat,
de fénnyé szór a vég,
milliónyi tettet kerget dühödten
egy távoli látomás.
Most pihenni hív a tett,
s én csak állok szótlanul…
Kegyelmet kapott a lélek,
s kegyelmében már
nem tátong… Rabtalan…
Veresegyház, 2010. augusztus 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Estszavak <vissza>
Arcomba temetett fáradtság
csendet szít.
Rám tör az éjszaka,
mégsem enged akaratom.
Rózsaszínű felhők közt
sötétre festett felleg int búcsút.
Ennyi volt az út…
Veresegyház, 2010. augusztus 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Valahol <vissza>
Vetkőzött lelkem előtted
őszinte, s maradandó,
akár az univerzum,
mely felfedezetlen várja
hogy szemedből a fény
felé szálljon.
Veresegyház, 2010. augusztus 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Felkavart <vissza>
Felkavart,
mint szél a sivatag homokját,
és csak vitt, vitt magával
élettelen tereken át,
múltat esdeklőn, s mégis
oly rabul,
vitt magával halkan,
makacsul,
néha kárvallottan,
de őszintén,
fájdalmasan…
Nehézzé tette őt
esdeklő utam.
Felkavart…
De tövestül csavarta ki
gyökerem…
Magával vitte a szívem.
Veresegyház, 2010. augusztus 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Egy hitehagyott szavaihoz <vissza>
Rajtam időznek gondolataid,
s a tény fejedben,
mely arcátlanul csap homlokon
fájdalmakat gerjeszt.
Suttogva sziszegsz sajnálatodra,
de mégsem ítélsz magad felett.
Már elfáradtál, s nem nyújtod kezed
az érted epedő teljességnek.
Pedig az idő, hazug!
Te mégis elhiszed,
hogy múltadba veszett jelened
többé nem virágzik.
Veresegyház, 2010. szeptember 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Halkulat <vissza>
Átment minden gondolat,
de a csendes szavak,
végül mind aludni tértek.
Válasz nélkül maradtak
a szétfoszlott hangok,
s az eltévedt miértek.
Veresegyház, 2010. szeptember 3.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Végszólam <vissza>
Egyszer véget érnek a szerelmek,
ha már nincs több remény,
a szerepekbe bújt végítélet
üres lappal indít, s kemény.
Nem hazudsz többet te se magadnak,
rossz felfogás után
eséllyel indulhatsz holnapodnak.
Veresegyház, 2010. szeptember 4.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Emlék Rólad <vissza>
Halk lett az este,
a sok munka után
kavargó emlékké fon
pár elárvult gondolat,
mégsem űzte el
a régi gondokat.
Könnyebb lett a papír,
s az emlék nehezebb,
vésett betűkkel kezem
lassan jár körötted,
mert újra gyúlt a fény,
tekergő utcák apró
lámpásaiban éledt szerény
jellemed,
szerettem két szemed.
Veresegyház, 2010. október 14.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Előtted <vissza>
Megbúvik bennem a félelem,
s benned én, ahogy mögötted
remény jár,
de előtted, hallgatag,
halál hál,
testedből erőt mer
s lelkébe zár.
Veresegyház, 2010. október 14.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ha azt vesszük <vissza>
Általában semmi sem normális,
ha azt vesszük,
valaki mindig talál hibát
az el nem követett dolgokon,
s hitbéli meggyőződése
ha elég szilárd,
akár fennhéjázva sérthet másokat.
Mert jogában áll,
ahogy másnak is nemet mondani.
Alázat nélkül, nincs igaz ember,
s nincs alázat, hol nincs
szeretet.
Veresegyház, 2010. október 19.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Tértelen <vissza>
Megfájdult sötétség jajong,
eltévedt az eszme,
vesztét feledve
hadakba készül,
de az est nem szül lépteket,
mert holt a tér,
s reggelig haza nem ér.
Veresegyház, 2010. október 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Vártam <vissza>
Elmosódott minden vágyakozás.
Hallgatása csak kicsit ölt,
ahogy szépen, lassan tiport
az elfordult tett,
és én csendben vártam a reményt.
Vártam, hogy majd értem is
hullajt könnyeket vérző számadása.
Veresegyház, 2009. október 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ő keres majd <vissza>
Növekvő vággyal néztem a holnapot,
tán nékem is jut szelet
abból a nagy boldogságból,
mit kergetni már nem tudok,
mert elveim lettek.
Tán ő keres majd engem,
s majd rá se figyelek,
nehogy újra részeggé tegyen alkonyatkor.
De akkor mit érez majd a szív,
ha nincstelenné válik,
örök boldogtalan…?
Veresegyház, 2009. október 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Tudom, mi vár <vissza>
Nem tudom átadni,
mennyire megszorult a tüdőmben
lélegző levegőm.
Tudom, mi vár, és se menekülni,
se elébe menni nem tudok.
Megbeszéltem magammal,
hogy majd várok, szép csendesen,
és ha korábban fáj,
akkor újra megtanulok szenvedni.
De most még élni akarok
egy álmodott világot,
amiben nincsenek se véletlenek,
se direktek, és küzdeni sem kell
azért, hogy elveszítsünk valakit.
Veresegyház, 2009. október 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Jó így neked <vissza>
Jó így neked,
s nekem annál rosszabb.
Várni és azon merengeni,
mennyit ér a szív
és mennyit a „jaj” szava.
Veresegyház, 2009. október 28. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Napszállat <vissza>
Sóhajtott idő fon vágyakat
két szemem köré,
lent a Föld horizontján
lassan válik eggyé
a szeretet és a fájdalom.
Talán nem tehetem,
de álmodom csodád.
Veresegyház, 2010. október 30.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Csillagok között <vissza>
És hagytad, had sodorjon a megnyugvás,
mert szikrányi tettek közt omolva vágytad
az erőtlenséget.
Csak súgtad magad elé, ami jól esett,
beleláttál azon eszmékbe,
melyek felmagasztaltak Téged.
Esdeklőn jártad hegyed magasságait,
s fent a tetőn, táncolva álltál,
mert szemedben a tűz csillagok közé emelt.
Veresegyház, 2010. november 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Love’s Divine <vissza>
Mit hallgatag temetett
józanságban, s fájdalmában,
azt siratja most a szív,
felejtésből vágyakozva sír,
lángoló szerelmét nem oltja
sem indulat, sem víz.
Veresegyház, 2010. november 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Eltévedt élet <vissza>
amiben lépkedem
talán nem is az enyém
csak jő mellettem
akár autó mellett az út
múltra váró jajveszékelt
lelkiismeret ingat,
fájón fáj a tét,
mit érted vesztettem
mert hányszor elestem,
ha korlátot ádott elém
az Isten,
kínkeservem enyhülve rója
bánatos lépteit,
nem rám szabta
szerelmed tetteit
Veresegyház, 2010. november 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Léleküzenet <vissza>
Akkor is, ha soha többé nem szólsz
és hallgatag emelsz vádat felettem,
szívednek félénken üzenem,
sápadt testemben a dobogás csak irántad való.
Ezernyi tévedésben a kín felettem jajveszékel.
Úgy esdeklem, akár egy égből járó siralom.
Hadd adjam szívemből igaz szabadulásom.
Hadd tudassam eszmédnek, nem kell más,
csak szemed ékessége szememnek,
kezed gyengédsége kezemnek,
s ajkadról lehelt lázat oltó csobogás,
mely lágyságba húzza boldog fényeinket.
Veresegyház, 2010. november 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Léthatalom <vissza>
Nem vándor a lélek,
mert visszavár a csend.
Koszorúkba gyűjtve,
elmerengve,
létbe fon a pillanat,
csak halkan ölelni
magányos szavadat,
vágyva vágyott remény.
Veresegyház, 2010. november 6.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Önkör <vissza>
Isten azt akarta,
olyannak szeresselek, amilyen vagy.
Szerénységedből
könnyeket fakaszt a szomorúság,
tékozolt napjaimban hiányt öltött
rácsodálkozás ma is,
ha látlak.
Kereslek és visszavárlak.
Veresegyház, 2010. november 7.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ne mondj semmit <vissza>
Hallod az est hangjait?
Ellenállhatatlan vággyal
csendben szorítják a mellkast.
Érzed ezt a kapzsi némaságot?
Mind minket akar.
Szeretni óhajtott ártatlanság
áztatja arcom…
Ne mondj semmit!
Ne mondj semmit…
Csitt!
Ez a halál…
Veresegyház, 2010. november 9.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Önzetlenül <vissza>
Jól vagyok.
Tán csak az az elmondhatatlan semmi,
mi oly mélyre fészkelte magát,
üt éket közém és a Föld közé.
Valaha lélek volt. Érző.
De ma kemény.
Érdektelen, múlt feszítve
tékozol pillanat.
Valahol meghurcolt akarat esend,
s kábulatba vesztett idejében a lét,
nem küzd többé,
fényével sem takar,
csak csendben ül,
s valami kába dalt zenél
önzetlenül…
Veresegyház, 2010. december 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Most csak gyötrelem simogat <vissza>
Megszerettem benned a mindent,
és a minden visszaszeretett
lággyá téve napjaim.
Szemeddel szememnek
adva fényt
megtalált a láz, és a szende
vallomás,
Majd létünk szétszórta mind,
hogy többé ne láss.
Fába ütötte lelkünket az idő.
Szavaink jégbe fagyva
hurcolták meg a megfoghatatlant.
Most csak a gyötrelem simogat...
Szava halk... Védtelen...
Veresegyház, 2010. december 26.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Sejtettem mindig <vissza>
Sejtettem mindig,
valahol ott a remény.
Ha elfáradt lelkeink közt,
halk zenét fújt a szél,
fülünkben ott suttogott
álmokat szőtt szava,
tudtam jól, elérünk oda,
hol megnyugodhatunk.
Most szelíden simogat
az elfáradt hit,
kívánnom hozzád végtelen.
Sejtettem mindig,
sorsunk nem lehet véletlen,
mert elveszett gondjaink
egymásért valók,
s a tiszta vágyak
mind felszínre hozták a jót.
Tudtam mindig,
hogy hozzám tartozol…
Fájdalmas
nélküled napok mögül
fényed egyszer felkarol.
Éreztem, hogy szeretsz,
és tudom, most is nagyon…
Melletted vagyok egész…
Létem… Melletted akarom…
Akár színeket az őszben,
fiatalon, vagy idősen,
nem számít a kín
s az idő sem,
csak az önzetlen…
tiszta…
szerelem…
Tura, 2010. december 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Évek múltán margójára <vissza>
(Köszönetvers Borsosné Icának)
Úgy fordult hozzám,
akár a selymes napfény.
Kedves volt,
és aggódva tárta életem.
Ajándékot hozott.
Nem is sejtve,
hitembe, mily erőt lopott.
Tisztán, s láttatva jövőt
elkápráztatott.
Nem állt ellen
sem értelmem, sem akarat,
Mert szívembe hozta a nyarat.
Tura, 2010. december 27. |
|
|
|