|
|
|
 |
|
|
AZ ELFOGADÁS KORSZAKA 2013. évben írt versek
Válóczy Szilvia: Holtak börtönében <vissza>
Halott vagyok…
Mintha kiköltözött volna
boldog lelkem testemből.
Olyan az
akár egy kőfejtőben bolyongó
céltalan utazás.
Nehézkes és fáradt.
Foglyaként temet magába,
mert holttá tett a társtalan fájdalom
hazugság szava,
a bűnben járó tisztaság.
Veresegyház, 2013. január 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Egyetlen akaratom <vissza>
Hiába engedtelek el…
Az ember hazudhat magának,
ha szíve mégis igazában üdvözül.
Büszkén viselem szerelmed
s ha néha a szomorúság
magába temet,
te erőt nyújtasz
mert hagyom
ebben a nagy teljességben
te vagy egyetlen akaratom.
Veresegyház, 2013. január 5.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Tükröd voltam <vissza>
Olyan semmit mondó beszéd volt az
közted, s köztem,
de mégis megállt az idő.
Ennyire letörtnek még sosem láttalak.
Nem akartad, hogy megtörjön
bennünk a fény.
Én mégis magadra hagytalak
női hiúságom imádatával.
Azt akartam,
érezd a fájdalom súlyát
miközben jelen vagyok.
S te ott álltál védtelen, mozdulatlanul…
Önmagaddal és a világgal szemben.
Megsajnáltalak…
Csak tükör voltam akkor,
a te múltbéli tükröd…
Az a nő, ki életét áldozta
egyetlen szerelmedért.
Veresegyház, 2013. március 17.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Nincs kívánalmam már <vissza>
Nehéz vagy lelkemnek,
suttogóan meghitt mégis,
ki andalítva rejti boldogságom
e torz világ vétkeként.
Összegyűlt fájdalmamban
lassan lábat vet a halál,
nincs kívánalmam már,
mit teljesíthetnél.
Veresegyház, 2013. március 18.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Utolsó szóra <vissza>
Én már nem tudom ki vagy.
Nem ismerem azt, ki
tátongó fájdalmam leplezi
mintha mi sem történt volna
feledteti egyhangú napjával.
Neki jó, sosem tudja meg
milyen, mikor szétfeszíti a szívet
az elnyűtt, kapzsi magány,
nem érzi soha tán, mit nevetve
tett, nem érzi, nem,
mert lelkében zaj van
és rendjében halkan vesz erőt
saját igazához, mert kell,
hogy megnyugodjon.
A bánatot sem látja,
mert nem kiáltja benne száz szó,
„Ne tedd! SZERETLEK!”
Veresegyház, 2013. március 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Már nem ismerem őt <vissza>
Már nem ismerem őt, ki
suttogta fülembe szándékát,
nem ismerem őt, mert
nem tartotta szavát,
nem ígérete szerint tette
mit könnyebbnek ítélt a sors felette,
afelé dőlt, s annak útját taposta.
S lőn a fájdalmam nem akarja,
sem látni, sem enyhíteni.
Nem, nem ismeri a lelkem,
ahogy én sem őt, hányszor
csapta be az időt előttem,
s hányszor hitette el velem,
hogy a kitartás, kegyelem.
Veresegyház, 2013. március 27. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Látomás rólad <vissza> Most sok belőled.
Mindenhol ott vagy,
mint valami tompa álom.
Szeretem, amikor ezt látom
bár fáradttá tesz a gondolat,
hogy küzdve nézhetem arcodat,
mint valami fennkölt szobrot.
Idézett múlt hasonlott
csodába szőtt képedet,
melyben réveteg húz magával
fáradt szemem előtt
feltűnő férfi alakod.
Szeretem, ha meghagyod nekem
illúzióját lépteidnek,
legalább azok öleljenek
ha messze vagy.
Vác, 2013. május 2. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Alkonyi pillanat <vissza>
Csak egy pillanat,
amíg éledő fák között
búcsút int a nap,
s még vérző tekintetében
fáradtan, bár szerényen
mosoly fakad.
Vác, 2013. május 2. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Csak hagyod <vissza>
Megértettem akkor,
mit bús lelkem mindig odázott,
hogy az idő hiába telt
ma ugyanúgy fáj
közömbös letargiád.
Mint ki félti fiát,
makacsul küzdesz megfogant tettedért,
már nem szeretsz,
csak hagyod,
hogy tegyek kedvedért.
Vác, 2013. május 10.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Érdem szerint <vissza>
Azért mégis csak sikerült…
Ifjonti rajongásom lökted a semmibe
minden félelem nélkül.
Tán tudatában sem voltál tetteidnek
balgán tűrted a rád nehezedő élted
és féled a napokat,
mikor apróvá zsugorodott lényedet
a szigor magasztalja.
Ez, Isten haragja,
amiért nem becsülted a neked valót,
amiért vággyal tűrted
a kesernyés szót.
Ez mind, amit adni tudtál?
Megvetni téged sem érdemes,
bár kétséges… hazugul imádott
béklyód te magad vagy,
ha a taposott ösvényed magadra hagy.
Vác, 2013. május 14.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Gyermekeimnek <vissza>
Szeretlek Gyermekem!
Még ha nehéz is olykor,
mert az élet csak sodor
és elvesz a kín, tépázva szid
megannyi szó
te csak azt nézd, mi jó
és válj erőssé!
Vác, 2013. május 15. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: A Költőhöz <vissza>
(Komáromi Jánosnak)
Sokra vitted...
szívem büszkeséggel telve.
Mennyi gond a hátad mögött,
erőd mégis vív felette.
Tán nem szerencsén múlott,
hanem jól végzett munkán,
diadalra vitt neved győz
hosszanti, rögös útján. Nem változtál, ugynaz a
markáns stílus övezi olvasott verseid.
Meglepve visznek magukkal
úttalan útjaidon,
és láttatni mernek mindent,
mi oly annyira foglalkoztat.
Bölcs szavaid olykor nehézzé
teszik a továbbgondolást,
mert azok mögé látni rejtelem,
de számomra mégis érthető.
Veresegyház, 2013. május 20. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Szabadságodért <vissza> Nem kötlek magamhoz…
Úgy szeretlek, akár az életemet,
de örömöm nagyobb, ha szárnyalsz
és a magad útján haladsz.
Így nem kell bánnod,
s nem kell várnod semmit sem,
csak lényem vigyázzon, őrizzen
minden csendpillanatot,
mit Isten megadatott
egymás boldogságára.
Vác, 2013. május 21. **************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Higgye ő csak el <vissza>
Oly sok mindent adtál,
a földed, s az eged,
most búcsúznunk kéne,
de búcsúztunk eleget.
Higgye bárki is,
mit rabként adott a sors
feledni akartunk,
de szerelmünk vonz.
Higgye ő csak azt,
hogy hátat mutatunk,
s minden hiába,
ha egymásba karolunk.
Higgye ő csak el,
hogy lopva ád csodád,
s megadsz magadból,
szépet, s ostobát.
Higgye, higgye ő
hogy minden jó veled,
és nem kínoz már
elfojtott gyötrelmed,
mert oly sok mindent adtál
a földed és eged,
nekem adtad végül
a világ mindened.
Vác, 2013. május 21.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Úgy éreztem <vissza>
Ma újra úgy éreztem,
hordanom kell drága ékszered,
a benne ívelt, vágyott lüktetésed,
a fájó, de kedves holnapod,
szándékod, mellyel ujjamra húzod.
Ma kellett, hogy lássam színeit,
a zöldet, s a sárga ékeit,
hol benne lakozik kicsi erdőm,
békés, nyugalmas szeretőm.
Vác, 2013. május 22.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Nyomorúságom <vissza> Az az én nyomorúságom,
hogy ennyire ragaszkodom hozzád.
Megvan benned az az erő,
ami magával sodorja lelkem
és minden tettem irányítani engedi,
mert nem akar szabadulni
isteni rangodtól.
Vác, 2013. május 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ha engedned kell <vissza>
Van türelmed hozzám,
ezt köszönöm is,
ahogy az együtt töltött perceket,
mikor atyáskodó szereteted
ölelni kész,
és nem fáj ez az egész
nagy szerelem,
ha nem kell megfejtenem
lényed miért szavit.
Mert ismerem válaszod,
az egész világot gyászolod,
ha engedned kell.
Vác, 2013. május 23.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Huzavona <vissza>
Nem vagyok vidám.
Azt hinnéd, hogy minden rendben,
de harc dúl lelkemben,
maradj-e, vagy menj tovább,
többé ne lássam fáklyád
égni,
ha nem lehet tovább remélni,
ne maradjon az, mi volt,
mely szívem közepéig hatolt,
az ádáz kín, a fájdalom,
a szerelem szabadon.
Vác, 2013. május 23. **************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Azt vágynám <vissza>
Nem vagyok békélt,
dúl bennem a harc,
önmagamból vett el
a kínzó kudarc.
Lázadom még
önző tetteid ellen.
Azt vágynám,
hogy meglegyünk mi ketten.
S ha nehézzé tesz az élet,
akkor is maradnék tenéked.
Vác, 2013. május 24.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: A békélés útján <vissza>
Más, amit érzek felőled
és más, amit igazán adsz.
A végén mindig te győzöl,
lelket öntesz belém és
megnyugtatsz tetteiddel.
Megfoghatatlan áram,
mely boldoggá teszi a szívet,
mikor törődött lényed
felém fordul,
olyankor a könny kicsordul
s örömében tavad tükrévé válik.
Vác, 2013. május 24.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Egy közös képről <vissza>
Néztem azt a képet,
a vidám és egyszerre átható
tekintetet, mit hálánk mért.
Ősz halántékunk egymáshoz ért
megállítva az időt,
a pillanat nem ragadta el a jövőt,
azt szeretve teremtettünk.
Vác, 2013. május 24.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: A várakozásról <vissza>
A legrosszabb az a sok várakozás,
amikor tudod, hogy nem lesz más
csak az elfogadhatatlan űr,
ami magába temet, összegyűr
és nincs erőd birkózni vele,
pedig ez még csak az eleje,
s hinni sem akarod, mivé tesz,
érteni se, mi az, mit elvesz.
Vác, 2013. május 24. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Úton <vissza>
Azon az úton,
hol épp ő is,
átléptem a túlon,
mely felé visz.
Maradna és menne,
vinné lába merre
elvitte enyémet.
Vác, 2013. május 27. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: A szenvedés margójára <vissza>
Tudom, mit fájdalommal takart sebe rejt,
s kínokkal hált lelke odáz,
érzem mennyillatú boldogsága
elveszett már, s nem táplálja szíve,
mely haragban a világgal.
De a körforgás halad tovább,
elviszi oda is, hol félve mer a képzelet,
angyaltestű suhanások ringatják elárvult testét,
mely reszketeg csak egyet kíván,
oda vissza, hol megnyugodhatik.
Vác, 2013. május 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Engesztelő vers <vissza>
Túl nyers voltam,
te pedig behúzódva tüskéid alá
bizonygattad igazad.
Én elhittem neked,
s nem vitattam a tényt,
lelked sebzett képe mégis spirálba
rántotta a megrekedt időt,
és húzta lefelé
bánó szándékom ellenére is.
Nem tudtam, hogy a napnak
fakóvá kellett válnia ahhoz,
hogy megértsem, hibáztam.
Engesztelő szép imám egekbe tört,
s reményem félve könyörgött,
hogy megbocsáss.
Vác, 2013. május 28. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Vers egy tehetséges költőpalántáról <vissza>
(Ajánlás Horváth István Péternek)
Meglepődtem, mikor kirázott tolladból
csak úgy ömlött a szó,
s nem csak úgy odavetődött,
hanem értéket becézve lendült át
éteri létéből szemembe.
Meg kellett állapítanom, hogy
az oly annyira szeretett és általad is olvasott
irodalom merész képviselőjeként
egyáltalán nem habozol megírni
szíved történéseit.
De azt oly módon teszed, hogy
még a lélegzet is eláll,
ha beleérez a lélek útkereső sorsodba.
Bár te is csak arról láttatsz,
mit reád szab az élet, de valamiként
máshogyan féled a világot,
makacsabbul és őszintébben.
Ez barátom, a legtisztább értékek egyike,
merni a valósat és leküzdeni az
elmében lakó vágyakat,
hogy megnyíljon a szív
mások gyönyörködtetésére.
Veresegyház, 2013. május 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Dicséret elé <vissza>
(Ajánlás Horváth István Péternek)
Akartam még írni rólad,
mert ifjonti korod ellenére
érdemed kell az olvasók elé,
s mert asztalodra már oly sokat tettél,
hogy győzheti az, kit stílusod, magasztal.
Akarattal, büszkén láttatod
örömöd, vagy bánatod,
ember szíveket nyitva vagy facsarva
lázadod végig úttörő világod.
Hát írni akartam erről,
s ha nem bánod,
soraid gazdagságát
most másokért is megköszönöm.
Veresegyház, 2013. május 29. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Zsófi és Zsiráfi <vissza>
Reggel, mikor felkel a nap
és sárga falra tűzi fényét
puha ágyban kinyújtózva
kicsi lányom nyitja szemét.
Álmos még a pici pára,
jobb oldalán foltos barát
csetlő-botló lábacskája
Zsófi karján bukdácsol át.
Nem bánja a vidám leány
csak mellette maradjon ő
nem kell ide túl nagy talány
zsiráf úr ő, előkelő.
Mosoly szája víg és rajzolt
gombos szeme fekete
szarvacskája füle mellett
égbe törő hegyecske.
Nyakában egy zöldes sál lóg
ruhácskája kantáros
így mutat Zsó kis barátja
ki sosem marad magányos.
Mert az úrfi nagy kedvence
Zsófi lányom lelkének
óvodába készülődve
búcsú puszit cserélnek.
Nem sok idő, csak egy fél nap,
amit külön töltenek,
nagy az öröm, hogy ha újra
együtt vannak, s ölelnek.
Szép az élet barátságban
ízleld meg az élet sóját
boldog lehet most már az is,
ki hallgatta e rímes strófát.
Veresegyház, 2013. június 2. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Dunai helyzetjel árvíz idején <vissza>
Sok volt a májusi eső,
a megáradt Duna barna vizét
látni mindenütt
a part már rég eltűnt,
s merre szem ellát,
erős sodrását még védi a gát.
Már szerda van, s az ár
jövő hétfőre tetőzik,
de már több főút zár alatt,
s kerülve kereshet utat
ki folyó mentén indul.
Győr, Komárom, Esztergom,
Nagymaros, Kismaros, Verőce,
s míg Vácra ér a könyörtelen folyam
elöntve utat, házakat
büszkén rombol tombolt lázadásában.
Sződliget, Dunakeszi túl alacsony,
de népe mégis szorgos kézzel
védi városát,
ha szélét hullámok mossák
nem győzhet a terjedelem.
Budapest büszke hídjai
alatt alig egy méter,
szétterült koszos zuhatag kémlel
ahogy német, osztrák és szlovák földön
túlon-túl emel a víz a köbön.
De véd a gát,
asszony mormolta imát hallgat az Isten,
igazság van itten
az emberek szorgos keze nyomán.
Vác, 2013. június 5. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Árvízi dal <vissza>
Nagy a baj, nagy a baj,
kiöntött a Duna, haj
átszivárgott partok mentén
erdők, házak, utak közén
Nagy a baj, nagy a baj,
kiöntött a Duna, haj.
Nagy a baj, nagy a baj,
szétterült a Duna, haj
menti dolgát kicsi és nagy
amit nem bír, azt hátra hagy
nagy a baj, nagy a baj,
szétterült a Duna, haj.
Nagy a baj, nagy a baj
elsodort a Duna, haj
visz az mindent, hörögve zúg
nem gát néki a magas út
nagy a baj, nagy a baj
elsodort a Duna, haj.
Nagy a baj, nagy a baj
elvonult a Duna, haj
pusztulást hagyott a völgyön
iszap maradt ott a földön
Nagy a baj, nagy a baj,
elvonult a Duna, haj.
Vác, 2013. június 8. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Energiák <vissza>
Valami mindig van,
mert az élet ilyen.
Folyik,
egyre csak halad tovább.
Ragaszkodunk,
fogjuk a lét derekát,
miközben emlékeink,
mint valami képek közt
hagyott energiák,
ránk törnek megint.
Vác, 2013. június 17. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Egy délután a tavaknál <vissza>
(Dal - Radnóti Miklós Bájoló c. verse nyomán)
Veresegyház városában
messze nézem a tavakat
szálló récék szelik által
a dús, zöldellő nádakat.
Magas füvek hajladoznak
szél kócolja ingó bájuk
jobbra, balra lehajlanak
eső szemereg már rájuk.
Szemereg az eső egyre
ázik már a tavas mező
nagy hatalmas víztócsákba
gyűlik össze a sok eső.
Villámlik a sötét felleg
mennydörgéssel válaszolgat
de távolban a horizonton
köszönti az ég a holdat.
Veresegyház, 2013. június 20. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Amikor a Karányi ment <vissza>
Kérdezed, hogy vagyok
hiányod távolod
gyors válasz, kuszaság
fájdalom, fáradtság
szavamban morajok
tényleg most elvagyok
csak odabent legbelül
a szív keresztre feszül.
Veresegyház, 2013. június 24. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Két éve már <vissza>
("Soproni" Geisz László költő emlékére)
Szűnni nem akaró könny
vigasztalja eltékozolt lelkemet,
hogyan lehetett az,
hogy szeretett Istened
tudtom nélkül vett magához?
A nap azóta folyton áldoz,
folyton emlékezik.
Két éve már,
s én balga fájdalmam
csak most vétkezik.
Toporzékol, tombol, úgy vérzik
ajkamból a szó,
mely régmúlt napjaid nyomán
bánóan sajgó, fehéren fakó.
Vác, 2013. június 25. ************************************************************************************** Válóczy Szilvia: Vallomás után <vissza>
A maga módján szeret,
ha éppen szeretetre méltó vagyok
és akkor is, ha a célon túllőtt
tetteim önmagukba való kiáltásukkor
feslenek szét lábai előtt.
De szeret, mert annyi mindent átéltünk
e földi édenen, mi közelebbé tett,
mint bármelyik közelség.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hűség <vissza>
Mindig veled maradok,
míg a föld hagyja,
hogy lábaink érintsék,
s még utána is,
mint a talaj fölött lebegők,
úgy maradok szeretőd
a mindenség előtt.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Közönnyel szemben <vissza>
A hallgatás érthetetlen labirintusába
veszett lélek olykor küzd,
máskor hanyatlott valóságába
menekülve megalkuszik önnön sorsával.
Tévedhetetlen léte pálcáját törve
felügyeli megsebzett lényének
küzdeni vágyó vallomásait.
Élete fáj még, míg rá nem jön
mindez értelmetlen egy olyan világban,
hol tetteit semmibe mérik.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Elhagyatásom idején <vissza>
Nyűglődöm, hőbörgök egyszegény
gondom alatt, nem találom magamban
a megoldást, a kiutat.
Sok kérdés kér, majd naphoz ér,
de még rejti lényegét,
míg várva vár és alva jár
az ősz teríti szőnyegét.
Sikoltok. Oh, túl nagy a láz
érben csordogáló véremben,
halotti tort játszik a lét
menyegzője énvelem.
Azt hiszi még ezt kibírom,
és nem ordítom az égre,
hogy hervadni kész lelkemnek
sárba hanyatlott éke.
De te ott, hol túl a lét
még nem rontotta a világot,
ott varázslod, kis kertedben
a legszebb fádat, s virágod,
s míg sírok éjjel, sírok nappal,
sírva ér az Isten, s angyal,
te csak szépen járod
szép határod, a nappal, s csillagokkal.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Eltűnt nyomán <vissza>
(Kfree - Ferinek az AMF-ről)
Nem értettem, ahogy most sem
fránya kirakós elven
hogyan válhatott köddé
az a prózai elme,
ki ha épp nem kevésbé,
de mindig asztalra tette javát,
azt a sok tudást, szavát
mit más tán
nem tűrt csendben,
s inkább áldozva önfeledten
taposta sárig igazát.
S most üres a jog,
üres a hely, s a helyzet is
a sok-sok kérdés
kétségekbe visz,
hisz hűlt vágyódását hála leste
minden nyomán
tanított keresve,
mert hagytuk,
sőt alig vártuk
ballagó világát,
akár reggel az ég napját.
Ő tudta, mégsem haragudta
ha néhány szavunk
az életet hazudta,
csak ment, ment,
mert mennie kellett,
messzire, hol dicsővé látják
lázadó harmóniáját,
s a rendjét, melynek oly nagy
keletjét sokan emelték
magasságokig.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Érezlek <vissza>
Nekem minden nap ajándék, ha látlak,
úgy csodállak, mint valami jelenést,
mely még tisztábbá teszi az érzést bennem,
az érzést, melyre születtem,
az érzést, a veled valót.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Másképp látva <vissza>
Mindig megbocsátotta minden bűnöm,
ahogy Isten látta lelkem, úgy látta ő is,
miközben önmarcangoló vívódásai között
képes volt másképp látni a megtett dolgokat,
jól tudta, csak az oldozhat fel bennünket,
ha az őszinteség felszínre kerülve
tisztára mossa lelkünket.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Az igazság súlya alatt <vissza>
Az igazság súlya alatt
viseltetik minden más tett,
mely távol tartja az odázott lelkeket.
Nyomában nincs szeretet,
ha kapzsi melankóliával etet
a hitében csalni való.
Mert az igaz, önmaga valósága.
Egy az egyben, bölcs, örök.
Nem szennyezheti senki és semmi,
sem börtönök vad-véres rácsai,
melyek tiltják az eltorzult lét
hiábavaló akkordjait.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Azóta <vissza>
Azóta más vagyok,
mindig süt a nap,
gyakran álmodom,
a bú magára hagy.
Azóta szárnyalok,
színes az erdő,
hittel remélek,
megbocsájt az idő.
Azóta nem félek,
nem is fáradom,
mindent megértek,
mosoly van ajkamon.
Azóta élek is,
szeretve szeretek,
azóta elhiszem,
hogy mások is szeretnek.
Veresegyház, 2013.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Csak ő <vissza>
Ne tudja meg senki sem,
lelkemben mi szárnyal,
mi teszi széppé napjaim.
Ne lássa meg senki sem,
kit ölelnének féltő karjaim.
Ne értse meg senki sem,
szívem miért reszkető,
ne lássa rajtam senki sem
csak ő, egyedül csak ő.
Veresegyház, 2013. szeptember 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Lépten-nyomon <vissza>
Lépten-nyomon eszembe jutsz
fáradt tekintetedben megannyi bánat,
hányattatott sorsa voltál e világnak.
Megtartott az erő, nem tört meg
az idő sem, s felemelkedtél,
fel gondjaid mélységeiből.
Lépten-nyomon eszembe jutsz…
Tartásodban szívós az élni akarás,
lényed gyengédében csodád, varázs.
Veresegyház, 2013. szeptember 27.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Hiszem <vissza>
Szakadatlan hiszem,
hogy a lét nem csak bánat,
s a szerelem nem árthat
ha általa
gyengéd szív dobog.
Hinnem kell,
hogy a remény
megtalálja a társat,
melyet Istentől várhat
a zabolátlan életerő.
Ha nem késő
nem múlhat úgy el
az öregségbe jutott idő,
hogy nélküle visz tovább
az élet sorsa, az a szerető.
Veresegyház, 2013. szeptember 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Csak másokért <vissza>
Nem bátorság, ahogyan építettem
magam körül azt az erős pillért,
inkább a szabadság hatalmas vágya,
mely emelni akart a világba
fel-fel, s még feljebb,
s nem azért, hogy szeressenek,
sokkal inkább, hogy lelkemnek
elmúlt jövendője, szívekbe érjen
úgy haladjon előre, míg a föld forog
hogy elmékben éljenek a sorok
az életről, a lényegről a szereteten át,
hogy az is szeresse magát,
ki hitében csak másokért való.
Veresegyház, 2013. szeptember 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Pozícióm <vissza>
Vajon hol máshol kellene lennem,
mint ahol most vagyok?
Vajon mennyire vagyok képes,
ha lelked mellettem hagyod?
Pozícióm iránya csak előre tekint,
rajtam áll, jobb, bal, vagy közép szint
szerint élem azt, amit Isten adott,
gondolkodni, érezni, cselekedni hagyott
önmagában, ahogy általában
a szeretetben szokás.
Pozícióm talán visszás,
ezért láthatatlan benne
a mások előtt rejtett parázs,
az éledő kincsem, talán valóságom,
de te vagy a legjobb barátom,
ki a maga nemes egyszerűségében
tárja fel hibáim letargiáit.
Mindazzal a bátorsággal,
melyet lénye kölcsönöz.
Képzeletbeli irányomhoz kötöz
jót, s rosszat is, így tanít bölcsességével
annak maradni, ki valójában
előtte is lehetek.
Veresegyház, 2013. szeptember 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Szeretem, hogy szeretnek <vissza>
Mennyire más, ahogy a gondolat
köré fonódva szüli meg apró rezdüléseit,
mennyire megbocsájtó és meglepetten
közlékeny a benne megbúvó szó,
nem tudtam, nem ismertem
mely hozzá hasonló, és réveteg képes
megnyitni a szeretet legbensőbb
árkait, hogy általa a szív képes legyen
vágyait kifejezni.
Megszerettem, hogy szeretnek,
hogy kiváltságként emelnek maguk köré
a megfoganó, gyengéd szavak,
mert általuk fakadnak,
lélek csendjéből hasadnak,
előtörő boldogságom ékei.
Veresegyház, 2013. szeptember 29.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ő olyan... <vissza>
Ő olyan, mint egy hajós,
ki menyegzőjét
a tengerrel tartja,
miközben szelídíti,
s őt akarja.
Fény-országú szeretettel
kedvesét betakarja.
Veresegyház, 2013. október 1.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Szeretlek <vissza>
Szeretlek…
Lehet könnyáztatta arc a múlt,
vagy elfáradt beletörődés,
de erősebb a kötődés,
mit szív csak érezhet!
Nem kell kérdezned:
Miért?!
Csak érted, szerelmedért...
Veresegyház, 2013. november 11.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ölelj át őszi szél… <vissza>
Ölelj át őszi szél…
Oly magam vagyok…
Néha megjelennek előttem
az égi angyalok,
de szívem nem értik,
csak remélik
lelkem gyógyulását,
azt hogy testem végre
boldogságuk járja át.
Ölelj át képzelet!
Oly magam vagyok…
Nélküled halva születik a szó,
s minden halott.
Ölelj át!
Nélküled senki vagyok.
Ne hazudd tovább,
hogy veszni hagyod
ezt a kegyelmet,
ezt az Isten által adott,
halhatatlan szerelmet.
Veresegyház, 2013. november 13.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Pilisi körkép <vissza>
Erdő, erdő, hatalmas erdő
ingó-bingó kőhalmos erő
megáll, megáll benne az idő
Isten szíve, végtelen, s élő.
Megyünk, megyünk, előttünk utunk
együtt a lényeg, velünk az urunk
három, három piramis távol
Nimród apánk magasban táncol.
Fürge patak, előttünk rohan
hegyes völgybe vízesés zuhan
varázs-tájunk magába temet
Isten, Ember egymásnak teremt.
Erdő, erdő, hatalmas erdő
Pilis, Pálos, misztikus, fénylő
megáll, megáll néki az idő
Magyar rovás múltunk, s a jövő.
2013. december 26. |
|
|
|