|
|
|
 |
|
|
AZ ÚJ NAP KORSZAKA 2014. évben írt versek
Válóczy Szilvia: Szerelmünk sokadszor <vissza>
Lélegzeted nekem az oxigén,
mosolyod, kenyerem.
Boldogságom vagy
s állandó, végtelen.
Szerelmünk áldott kiváltság,
Isten által való,
halhatatlan, s örökké tartó,
életre született szabad szárnyalás,
hangokkal teli hangtalan varázs.
Veresegyház, 2014. január 31.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Emlékek közt <vissza>
Szürke fény tört át
az ablak üvegén keresztül,
tüll függöny hordozta ábrándjaid.
Amott lágyan hullt a hó,
fagy csókja lehelt odakint,
de bent a tűz fényes lángja,
akár hatalmad szabad árja
hömpölygött, betöltve teret,
s a benned élő, mély szereteted.
Emlékekben szórta szét magát
a színek közé tévedt idő,
fénnyel járta körbe lelked
a boldogságban fogant erő,
mert a halomnyi fénykép az ágyon,
mind jelenbe kapaszkodva
ölelt át ott, meghitten, s vágyón.
Veresegyház, 2014. február 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Köszönöm <vissza>
Köszönöm anyámnak, hogy életet adott
Köszönöm a Földnek, hogy életben hagyott
Köszönöm Istennek hitem mély erejét
Köszönöm lelkemnek, hogy szárnyalhat feléd.
Köszönöm neked, hogy éretted lehetek
Köszönöm az áldott és boldog perceket
Köszönöm kitartásod kemény szándékát
Köszönöm, hogy lényem szerelmed járja át.
Veresegyház, 2013. február 2.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Ébredés okán <vissza>
Érthetné a nép,
mi az, mi elnyomni kényszerül
magasabb tettek okán,
miért eseng ott legbelül
a romba dőlt szabadság.
Vágyhatná, igen, vágyhatná,
hogy még egyszer, s utoljára
hadba lépjen hazája
tisztító szavával,
s Isten haragjával.
Veresegyház, 2014. február 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: Bűn <vissza>
Ember, széppé tett az Isten,
s te alkonyatkor cinkossá váltál
a sötétség előtt,
hazádban, és csatádban
hagytad fölényes időd,
s a kínt, mi rabláncra késztetett,
mert elhagytad Istened
földi javaidért.
De jaj neked, mikor a lét
játszadozva töri szét
esengő álmaid,
s nem lesznek vágyaid,
mit gyermekidnek adnál,
mert te sem leszel különb
egy tömlöcbe zárt keserű rabnál.
Veresegyház, 2014. február 28.
**************************************************************************************
Válóczy Szilvia: A szabadulásért <vissza>
Minden él…
Nézd és lásd, mit rejt a képzelet,
szabadítsd ki létedet
e nehézkes vétek alól,
s halld meg a zenét,
a természet Istenét,
a hangot, mely szívedben
csendült dallamot remegtet,
s életre kelti tüzedet,
mely csak Érte való.
Veresegyház, 2014. február 28.
. |
|
|
|