(h)Arc kompozíció

Semmi sem rebben,
mikor tekinteted közé veszem.
Olyan ez,
mintha a nap csókolna,
de tüzeddel mégsem égetsz.
Két szemedben ott a fény:
Az életem…
Az örök létezés…
S megannyi félelem,
mi halmozódva görget tovább.
És arcod szélében
teljes mosoly küzd
gödörnyi szép hegyet,
hogy elhihesd még
a jelen tér csóváiban
számodra is van helyed,
bennem dobbansz
egy nemes hűségedben.