|
|
 |
| A csendes TE és a dinamikus én Mindannyian változunk kicsit…Ha nem máshogyan,hát egymás kölcsönhatásaként.Szeretve tanulja meg az emberaz alázatot, az önzetlenséget,és minden olyat, mely csak nemesít,s ami a legfontosabb,hogy összekötve erősít a példa,szeress gyermekem,mert így, csak is szeretetet kapsz vissza,s a gyermek azt a sok szót csak issza,míg meg nem állapodika szeretet teljességében. * Valaha azt sem tudtam,mit jelenthet a zaj nélküli lét,de most, hogy ismerlek,tudom, TE magad vagy a csend,a nyugalom.Én viszlek az árral,Te néha visszatartasz, vagy kordábanés megszoktatod velema megszokhatatlant.Mert mindannyian változunk kicsit,ki így, ki úgy…de én Hozzád változom,s Te ugyanúgy tartozol lelkemhez,mint az idom a másik idomhoz,lankás homorod, domboromba épül,s így készül, a mindenkoriösszetartozás. <Vissza> |
|
