Válóczy Szilvia: A fenyőfa körül
magyar_zaszlo
HANGOS VERSEK
saját előadásban
A fenyőfa körül
 
Lélegzeted lassú ritmusában
Csenddé születsz,
Gyertyák hamvas lángja
Szemed tükrébe csalja
A magány könnyeit,
Ünnepelsz…
S közben a fájdalom fojtja
Meghittnek hazudott
Álmaid.
 
Most nincs visszaút…
Csak előre…
Csak most van…
Mit választottál
Az hallgatag súlyként
Égeti szíved,
Nem ezt érdemelted,
Pedig kértél,
S kaphattál volna.
 
Vágyaid ködébe rejtőzködsz,
Átvészelni a lázas fényeket
Hogyan is tudnád?
Hisz az a másik is
Ünnepel… Nélküled…
Szemébe gyűjti
A néma könnyeket
S némi gyermeki kacaj mögé
Rejti kegyetlenül.
 
Lélegzeted lassú csendbe zuhan…
Mi kincsed van
Ott őrzöd legbelül…
S mi fáj, az néha lecsendesül.
És zubogott béklyóját veti
Talpalatnyi földedre a szív,
Mert a külön, eggyé válik majd,
S közös gondolatra hív
A fenyőfa körül.
 
<Vissza>
 
Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása  a szerző engedélyéhez kötött!
 
 
 © Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu  ~  2014. február 28.
 

Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia