|
|
 |
Válóczy Szilvia: A férfi és női kapcsolatról
Tulajdonképpen erről a témáról kimeríthetetlenül lehetne beszélni. Úgy, ahogyan régebbi korokban, úgy most is az emberek legmeghatározóbb kapcsolata a férfi és női kapcsolat, családi, baráti, vagy szerelmi kapcsolaton belül. Számtalan formája létezik, mind testi, mind lelki vonatkozásban.
Ebben a fórumban próbáljuk számon tartani, hogyan alakulhat egy adott szituáció, egy adott viszony, és részben, vagy egészben próbálunk választ kapni azon események problémájára, melyek gyakorlatilag hétköznapjaink sokadalmában különböző impulzusokkal érintenek bennünket. Mindezeket akár példákkal is illusztrálva.
Maga a férfi és női kapcsolat az idő előre haladásával, illetve a civilizáció fejlődésével egyre gyorsul, mind kor, mind időtartam tekintetében. Egyre fiatalabb serdülőknél alakul ki a fokozott másik nem iránti vonzalom, s csap át, szinte már a felnőtt korra jellemző vonásokba. Ez az úgynevezett korai érettség nem biztos, hogy hasznos, sőt a szinte még gyermekek fejlődésétől igen eltérő, s ez koránt sem segíti a normális fejlődési fázist, melyre minden gyermeknek szüksége van az érettség tényleges elérése érdekében.
A férfi és női kapcsolat valódi kezdete leginkább a serdülőkor utánra tehető. Amikor maga az ember függetlenné építi kapcsolatait és megpróbál a saját lábára állni. Úgymond egyfajta elszigetelésről beszélünk, amikor is bizonyos gyermekkori témák és szokások háttérbe szorulnak, ezzel egyidejűleg a felnőttekre jellemző vonások jelennek meg: komolyság, megfontoltság, felelősségtudat és önmegtartóztatás. Ez már egyenes út az igazi férfi és női kapcsolatok kiépítésére.
Hogy mik is az első jelek egy kapcsolat megszületésénél? Mind a nőknél, mind a férfiaknál más jellemzőkben nyilvánul meg. De az egymás iránti fokozott odafigyelés, a másik nem iránti hitelen érdeklődés, illetve a másik előtt saját magunk kedvezőbb fényben feltüntetése, általában közös vonás.
Miután a nők más szemszögből néznek egy adott kapcsolatot, mint a férfiak, így adott esetben vagy kiegészítik egymást, vagy ellentét alakul ki közöttük a saját nem stagnális kiállása érdekében. Szerepek szempontjából a férfi nem nemcsak testalkatban erősebb jellem, hanem lélekben is, így határozottabb és törekvőbb is, az ősi ösztönzés: a fajfenntartás érdekében. Emellett a „szebbik nem” képviselői inkább a lelki jellegzetességeket mutatják ki: az átlagos emberi viselkedéshez mérten sokkal érzékenyebben reagálnak egy adott szituációra, sokkal összetartóbbak, lelkiekben és fájdalmakban többet elbírnak, mint a férfiak. Természetesen ezen feltevések között is akadnak kivételek.
Hogyan viszonyul a férfi és a nő a másik nemhez egy kapcsolatban? Attól függ, milyen az adott kapcsolat. Abban az esetben, ha csak baráti viszonyról van szó, természetesen mind a két fél megtartja saját maga és a társadalom által szabott korlátait, hiszen amennyiben bizonyos korlátok áthághatóvá válnának, abban az esetben már nem baráti viszonyról beszélnénk. Itt fontos jellemzők közé sorolhatjuk az őszinteséget, mely minden baráti kapcsolat alapja, s ez az a lépcsőfok, melyre aztán egy adott viszonyt építeni lehet.
A másik eset a szerelmi viszony, melyen gyakorlatilag a két nem teljes egymáshoz fordulását és abszolút kapcsolatát értjük. Ez azt jelenti, hogy nem csak lélekben, hanem testben is megosztanak egymással mindent, amit bármelyik nem fontosnak gondol. Ebben a kapcsolatban is mind a férfinak, mind a nőnek megvan a saját szerepe, csak úgy, mint a baráti, vagy családi viszonyokban. Míg egy családi viszonyban a nő feladata a felek összetartása, egy szerelmi kapcsolat sokkal szabadabb. Mind a két félnek adott a teljes kibontakozás, míg a családi kapcsolatban sokszor nagy szerepet kap a bizonyos alapvető dolgokról való lemondással, mint például az önzőség, az, hogy az ember néha saját magára is gondolhasson. A szerelmi kapcsolat ezzel szemben bizonyos síkon akár önzőségen alapuló kapcsolatnak is nevezhető, hiszen ilyenkor mind a két fél önmaga boldogságának örül, annak, hogy megtalálta azt, aki biztosítja számára az adott tényezőt. És ez az a tényező, amely gyökereiben változtatja meg az addig megszokott emberi viselkedést.
A szerelmi kapcsolat, nem csak biológiai és kémiai befolyásokban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az ember akaratlanul is megtanul olyan társas viselkedési formákat, mint a feltétlen bizalom, az összetartozás, az önzetlenség, az odaadás, a határtalan szeretet. Ezen tényezők, mind erős pillérjei és igen jellemző meghatározói maga a kapcsolat jelenének és jövőjének.
Hogy mik az elvárások a másik nem iránt egy szerelmi kapcsolatban? Több fajta elvárás létezik, annál is inkább, hiszen a mai modern társadalomban többfajta embertípus és ezáltal, többfajta kapcsolat is jellemző. Ahogyan egy nő képes úgy viselkedni, mint egy férfi, úgy ez fordítva is igaz. Ez az évszázadok során elhárított és átlépett korlátok számlájára írható. Az, hogy a XXI. században már a legtöbb férfi és nő a kezdetektől máshogy alakítja szerelmi viszonyát szinte a mindennapok bevett természetességei közé tartozik. Emellett ritkább jelenség a régi idők, konzervatívabb udvarlásos szertartása. Mégis jellemzően ez utóbbi kapcsolatok a hosszabb életűek.
A nők az embertársadalom átlagánál is érzékenyebb karakterei által, ugyanarra a lelki érzékenységre vágynak, mint amit ők adnak meg férfi partnereiknek. Miután a férfiak határozottabbak és erősebb jelleműek, így a nők joggal kívánnak élni a biztonság minden megadható jellemzőivel. Ezzel szemben a férfiak első sorban a testi törődésre vágynak, és csak másod sorban kívánják, hogy a nők a lelküket ápolják. Természetesen ez a tény is tartalmazhat kivételeket, mely szintén a civilizáció és az emberi jellemzőkben történő fejlődés számlájára írható.
A párkapcsolatok legfőbb jellemzői mindig az adott kapcsolat jellegétől függ. Egy házastársi viszonyban leginkább az emberiség által megformált normák az irányadóak. Természetesen itt ahány vallás, annyi szokásnorma. Amikor egy férfi és egy nő házasságra lép egymással, alapvető gyökereiben változik meg a már adott kapcsolat, az azt megelőző viszonyhoz képest. Családot alapítanak, együtt viszik tovább életük azon síkjait is, melyekért addig mindenki saját maga felelt. Egy kötetlen szerelmi viszonyban, most függetlenül a kapcsolat mélységétől, mind a két fél maga a kapcsolat mellett még saját életet is él, azaz vannak olyan tendenciáik, melyek alapján saját stílusukat is megtartják.
Miután a férfi és a nő családi viszonyba köti addigi életét, az idő múlásával kialakulnak a felekre szabott családi jellemzők. A mai modern „nyugati” civilizációban már a nő is dolgozhat, ezzel lehetőséget ad önmagának, hogy a régi idők szokásnormáihoz képest megváltozzon a családban kialakult szerepe, természetesen kedvező tendenciával. Emellett azonban megmaradnak olyan jellemzők, melyek adottan a női nem képviseletében maradnak, (pl. háztartás, ellátás) s ezek általában egyéb másodlagos, vagy harmadlagos összetevők hátrányát hozzák előtérbe. Azaz, ha például bővül a család, akkor egy anya kizárólagosan a gyermekével foglalkozik többet, így általában háttérbe szorul maga a párkapcsolat, vagy minden más egyéb, amire éppen egy nő vágyik (másodlagos, harmadlagos…stb. tényezők).
A gyermekneveléssel maga a párkapcsolat is változáson megy keresztül, más indíttatások, más célok válnak fontosabbá, mind a nők, mind a férfiak számára. És ebben az idő nem mindig mutat kedvező tendenciát. Sajnos ezen időszak a legalkalmasabb arra, hogy hézagokat, mély árkokat vájjon az addig oly stabilnak tűnt viszonyba. Ha maga a kapcsolat nem volt túl erős a felek részéről, akkor ezen törések gyökereiben ingathatják meg, s húzhatják válságba az erősnek hitt viszonyt. Ebben nagy szerepet játszhatnak az idők alatt felgyülemlett negatívumok, melyeket, ha a két fél nem képes megfelelően kezelni akár egymás közötti beszélgetéssel, vagy bármilyen terápiával, akkor a közöttük lévő viszony addig nem várt irányba tolódhat, ezzel akár tönkre téve nem csak kettő, hanem más emberek életét is, azokét is esetleg, akik a kapcsolatban nem közvetlen szerepelnek (Pl. gyermekek, nagyszülők, stb.).
Hogy hogyan cselekedjünk megfelelően egy családi viszonyban annak érdekében, hogy az jól működjön évtizedeken keresztül? Ehhez bizony mind a két félnél szükséges olyan jellemzők jelenléte, mint például a másik teljes körű és feltétlen elfogadása, a megértés, annak ismerete, hogy magát a kapcsolatot hogyan terelje helyes irányba, ha az esetlegesen válság felé közeledik (ez leginkább a másik nem jól megismerésén alapszik). Egy életre szóló kapcsolat legfontosabb mozgatórugói az őszinteség, a másik fél szeretetének, szerelmének észlelése, és viszonzása.
Veresegyház, 2005. október<Vissza> |
|
