Válóczy Szilvia: Ágytéri jelenetben [18]

HANGOS VERSEK

saját előadásban

Ágytéri jelenetben

Éjjel van.

Kába percek pattognak

Az álmosan meleg

Szobában.

Izgalom húzza vágyam

Sziklányi csodád felé.

Finom paplan alatt

Kezem siklik…

Már aludnál,

Szemed hunynád

A holnapnak,

De vágyam

Tűzzé hevítem

Testeden,

Hogy érezz,

Érezz végtelen.

Egymás rabjaként,

Nászunk hangja ébred…

Markomban szép, szelíden,

Lágyan lassú lázban,

Úgy zokog lüktetésed,

Mint testemben a kéj…

Vonaglik,

Akár a csend,

Mely hosszú hatalmat szór

Feletted.

Ránk sírnak a csillagok,

S a Hold buja fénye is

Féltékeny képzelet…

Ahogy kezem kényeztet

Véred bennem feszül,

Hangod morajlása remeg,

S halk szavad

Ott legbelül…

Ujjaiddal vágyat rajzolsz

Meztelen bőrömön,

Libbenőn lobogó lángod

Mámorítva kényeztet.

Karodba rejtesz,

S élvezed minden pillanatom

Te vagy végtelen akaratom

A lét…

Az érzés…

A szabadság…

Sikollyá simul az éj,

A küzdelem

Homállyá fakít,

S a messzi tér

A szerelem könnyeiben

Alélva fürdik,

Mint beteljesült vágyakozás

Ledér bölcsőjében ring

Az elizzott lélek.

< Meghallgatom! >

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia