Bocsásd meg...

Bocsásd meg a gőgöt bennem,
Mi vakként kántálta igazát,
Tudni se vágyta, hallani sem
Lelkednek ellenszegült szavát.

Zubog bennem a fojtó csend,
Kérges valóságából iszom,
Dacos önhittségemben lázadok,
Megmérgezett az önző fájdalom.

Bocsásd meg gyarló létemet,
Mely gejzírként csap a magasba,
S mélyről törő hitében a kín
Fáradtan ütközik faladba.

Gyenge vagyok, erejét vesztett,
Itt térdeplem előtted a porban,
S könnyek közt kérem Tőled,
Bocsásd meg, hogy csak ember voltam.