Válóczy Szilvia: Délben

saját előadásban

Délben

Nem számoltam,

mennyi síkon haladtunk át…

Csak a tóra vetült déli nap

felejtette rajtunk megannyi képeit,

lelkünk ráncaiba kapott

és mi elfeledtünk sírni is.

A sors nyugalma érkezett

úttalan utakon,

mikor rám lehelted nyíló csókjaid,

elveszteni egy percet sem mertem…

Karod köré fonva ujjaimmal,

eljátszottam a nyarat.

És a távolban megannyi lélegzet…

A pattanó rügyekbe font fák

álmaikat dobva ringtak

tükreik előtt,

mint valami dívák,

kikért harcba mennek.

Ott a part menti kis padon,

szerény tetteidben égtem én,

két szemedben féltve őrizted

törékeny lelkeinket,

s én szavamat adtam a bátor jövőért,

mert áldoztunk már épp eleget.

Nem számoltam,

mennyi réce úszott a lágy hullámokon,

s mennyi gyönyör ült éket

Közted, s köztem,

csak azt éreztem, mennyire szeretsz,

s hogy mindenedben élhetek.

< Meghallgatom! >

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia