Válóczy Szilvia: Egy művész esztéta napjaihoz
magyar_zaszlo
HANGOS VERSEK
saját előadásban
Egy művész esztéta napjaihoz
(Petz Györgynek)
 
Ismeretlenből is ismerős a szó,
Múltat jelenné formáz…
Derengve kérleli a jövőt:
Haladj már Te is magad előtt!
 
Fellegre is írhatsz, akár a képzelet,
De maradjon csak földi lábán
A megszületett társtalan rovás.
 
Komollyá tétet az élet,
Néha elmébe fűz gondokat…
Megköszön a Nap is,
Ha a vas rozsdáját fényesíted.
Hát fényesítsd!
Hallod?!
 
Mert kell!
Ha csak magadba nézel,
Annyi minden áramol
Rajtad keresztül,
Lelkeddé válik
A némaság kertje is,
Mint az Atya igéje,
Ott legbelül…
 
Lendületed oktat, hajszol…
Tudássá formálja
A képlékeny
Akarni vágyást.
Mert szerénységed oly vakmerő!
Szilárdsággá köszönt
Minden elhangzott mondatot.
 
És ők csak isszák szavaid,
Mézes csuporból csordultig.
És TÖBBÉ érnek általad!
 
Értelemmé halad a vágyakozás,
Fehérré nő a fekete lázadás,
Ha magadból olvasol
Megtérült hangzatot.
S a végén csak hallgatod
Mi füledben cseng:
A néma csend…
Értéked.
 
<Vissza>
 
Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása  a szerző engedélyéhez kötött!
 
 
 © Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu  ~  2014. február 28.
 

Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia