|
|
 |
Előjáték és más
Zene szól a dombon,
lábamról hosszú csizmám oldom,
s messzire dobom, lépek tovább
feléd…
Néha körbefordulok,
eléd hajolok, combjaim feszesek,
szemeid könnyesek,
mámortenger…
Szoknyámból bújok,
s ahogy eléd állok, blúzom alatt
két kezed tekereg,
szinte elveszek…
Magamhoz húzlak,
csókollak gyengéden, mohón
átkarolsz oly bohón,
izgalommal…
Ritmust táncol a testem,
leigáztál, csapdádba estem,
ahogy Te is általam,
mégsem támadtam…
Fenekem csípőd előtt,
felhevülsz, derekam dől
vágyat keltve benned…
Hát élvezd!
Izzik a levegő, kezedben az idő,
megállnak a percek,
fülledtté vállnak a tercek.
Tovább vetkőztetsz…
Apró bugyimból bújtatsz,
szemérmem közt kutatsz,
nedves forróságom éred
finom ujjaddal…
Elém térdelsz, semmi nem fékez,
ajkaddal ízlelsz,
combjaim közé temeted
arcod…
Gyors lélegzetem sikolyt hordoz,
hangos, mégsem kínoz.
Nyelved egyre gyorsabb
őrjítőn kitartó…
Testem feszül a kéjtől,
gyönyöröm lassan összedől,
magamba zuhanok,
s Te vadul csókolsz…
Fölém hajolsz, mellem simogatod,
közben magad adod,
hüvelyembe erőd talál.
Egyre mélyebbre…
Lágy mozgással szorítasz,
újra és újra magaddal rántasz,
forró testünk egybeolvad
izzadtan és boldogan…
Kielégült percek halmaiban,
csenddé válok karjaidban.
Mosolyogsz, s én csak figyelem
ahogyan fáradtan is szeretsz…
Veresegyház, 2007. október 20.<Vissza> |
|
