Válóczy Szilvia: Elveszett már
magyar_zaszlo
HANGOS VERSEK
saját előadásban
Elveszett már
 
Vigaszt kell nyújtanod,
De most annyira nehéz…
Körötted tanácsként jár a gondolat,
Fényed vissza nem nézhet,
Erőd keresed, s Önmagad,
De az valahol félúton elakadt
És hiába emlékezel…
Elvesztetted már minden szavad.
 
Fejed párnádra hajtod,
Sötét álmában kószál már
Megfáradt arcod,
Szomorú az éj leple,
S áldva pihen Helyetted az éjszaka,
Mert megsebzett szíved többé
A nagy rengetegből
Nem talál haza.
 
Erdővé olvadt lelked sűrűjében
Ott zokog a fájdalom,
És tested lassan széttépi
Az önző szánalom,
S most vigaszt kell nyújtanod…
Mely annyira nehéz…
Mert nem simogat többé,
Az a megnyugtató, lágy kéz.
 
<Vissza>
 
Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása  a szerző engedélyéhez kötött!
 
 
 © Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu  ~  2014. február 28.
 

Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia