Válóczy Szilvia: Évszakokba rejtem

Évszakokba rejtem önmagam... Neked... Tavaszod vagyok, ki elhozza földi virágait szemed tükrébe, s ki első csókját adja merengő szívednek. Nyarad vagyok, ki friss patakok csobbanását szórja bőröd bársonyára, s ki földjében hordozza ajkad buja gyümölcseit. Őszi időd vagyok, ki hajad kócolja, s nevetve karol beléd, mert szeret. A hideg tél, mely kezeid közé téved, mely megdermeszt, az is én vagyok. S Te jeges ajkaimat olvasztod forró leheleteddel, hogy újra... újra tavaszod legyek.