Válóczy Szilvia: Gyermekeimhez

HANGOS VERSEK

saját előadásban

Válóczy Szilvia: Gyermekeimhez

Elringatott tavad lágy szeretete, mint gyermeke

ink vidám hangja, úgy ölelt körbe a jóság. Oly vicces voltál, s törhetetlen. Gondolatod röghöz kötött, s én csak hallgattam, miként válik valósággá elrejtezett álmod. Lelked fázott, de mikor szemembe néztél, valami vágy melegíteni vágyta a messze múlt gondokat. Homlokom csókolva köszöntötted lágy teljességem, s kívántad, hogy boldog legyek akkor is, ha fáj.

Ünnep van, szabad hazánkban szívünk folyton harcolni kész. Én is vívom a napokat belső világom magányában. Fárdt vagyok, mint a napszámos, ki learatta bő termését. Kicsi leánykám, drága csillagom itt alszik mellettem, s szívem közben majd megszakad. Oly csoda Ő, ki világot válthat, mikor szívet hagy a feledés. Néha vígasz-mosolyok hagyják el parányi orcáját, míg pillája csendben nyugszik. Álmodik. Féltve simítom bársonyos bőrének vonalait. Drága gyermekem, te és bátyád az, ki mellettem szárnyal meghitt utakon.

Veresegyház, 2007. március

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia