Válóczy Szilvia: Gyönyörben ébredünk [18+]

Csókolj még! Perzseld testem vad gyengédét, mely úgy hullámzik, akár a tenger örök színtere. Feszült bimbóim közt ujjad játszik… Körbe-körbe…

Oly virgoncan kelt életet. Csak azt a dallamot, mi lelket kényeztet. Szív, ritmus, kéj, mámor, ösztönök… Puha kezed siklik combom között, s fejed hajtod, ajkad tárja rejtekem, hol vágyad leled, s örömöd, mely féktelen. Szeretlek, ahogy szeretsz Te is! Lágyan, készakarva, ringat karod andalítva… Húrjaim pengeted, s én csak remegek… Érted, érintésedért! Szoríts magadhoz még, még, még… ahogy a mámor bőrünkre ég, zilált lángod kelyhembe lép. Hűs csókod testembe mar, s a mély, buja erdőd betakar… Féltelek, ahogy Te is féltesz… Szemed csillog, mint fürge patak testünk nyomán. Alig voltunk fenn a beteljesülés csúcsán, s mégis újra és újra gyönyörben ébredünk.