Ha megmondod...

Ha megmondod, mit tegyek,
Azt teszem majd.
Iszom szavaid mámoros átkait,
És közben szenvedek,
Amiért elrejted azt,
Mi számorda balgaság.
Semmi sem hazugság,
Inkább oltalom…
Mélyen, eltemetve vív
Oly kemény harcokat.
S ha lázadnék, keservesen,
Azt lásd, mi mögötte van,
Lásd meg csendesen
Jelenem törvényeit.
Nemes kívánalom a tét,
Hallgatag szívek gyönyöre.
Mely olykor makacsul akar,
Mégis lázálmokban él,
Mert folyton csak remél.
Ha megmondod, mit tegyek…
Azt teszem majd…
Hisz önmagamban a vágy,
Csak szakadékba hajt.
Egyedül pedig…
Nincs kiút.

<Vissza>