|
|
 |
| Hajnalban 1.Nyugodtan nézlek…Hajnallá ült a képzet Két szememben,Megértéssé váltam Ebben a szerelemben,S eggyé Veled,Ahogyan csak lehet,Testestül, lelkestül… 2.Annyi átok gördültSíró lelkeinkre,S annyi fájdalom…Mit követtünk utunkonAz rendülne rég.Most lázzá tép A pillanat,Álom ringatja arcodat,S én félek…Tán remélni is vétekEgymagamban. 3.Néha kicsordul az a sok só,S utat tör, Bőröm szárítja,Vagy csak az időét,És megannyi emlékétHű szívünknek.S az alkonyok csak megülnekAz éjszaka előtt,Majd hajnallá szelídülnek,Válaszra várva:Vajon lesz-e majd,Mikor egymásra bontA nappal,S úgy vígasztal,Teljesült reménybe zárva? 4.Talán tévedek,Ha azt hiszem,Eljő majd a reggel,S én úgy kelek felMelletted,Mint az életed,Sósan, s édesen leszekKit féltened kellSzeretve értened,Minden gondban,S békességben.Talán tévedek… 5.De azt,Nem tudja elvenni senki.Azt az egyet,Mely belülről fakad.S jó ideje érzi már a szív,Hogy nélküle megszakad,Élnie sem kell…Ha egyedül marad. <Vissza> |
|
