Válóczy Szilvia: Jól tudom

Gyönyörűen süt a nap. Kellemessé varázsolja még a legzordabb hangulatot is. A szív serényen dobogni vágyik, s megérteni azt, mit sokszor nem lehet. Lágyságba burkolódzik a kétségbeesés, aludni tér. Már oly nagyon vágytam rá. S vágytam a szelídség féktelen dallamára is. Áhított közelségek lepik el bőröm bársonyát, hideg leheletek, melyek egyre forróbbakká vállnak, ha tüdőmben a levegő gyorsabban áramol. S az alkonyi nap búcsújára szerelmed köszönt majd... Jól tudom...