Válóczy Szilvia: Kuporodó boldogság

Összeszorult a szív. Tehetetlenségében majd megállni vágyott, de tovább lüktetett, ahogyan azt kell. Mert kell. Megállni nem szabad, hisz fut az út előtted, lábad alatt taposod az ösvényt, min járni próbálsz. Néhány rög eléd gördül, ahogy azok a kavicsok is, melyeken néha megcsúszik lábad.

Magányba roskadt a látomás. Önző gondolatokban úszott az elbotlott szó, saját magára vigyázott. Bár szeretni tanult egy-egy kedvcsináló napon, most mégis inkább félt. Félt saját magától.

Ágyába kuporodott a boldogság, bár tüze még mindig lángot vet a messzi csillagoknak. Érteni próbálja a lázadó perceket. Talán érti is, hisz minden kérdésében ott a válasz. Szeretni csak egyféleképpen lehet.