Válóczy Szilvia: Kutyám a barátom
magyar_zaszlo
HANGOS VERSEK
saját előadásban
Válóczy Szilvia: Kutyám a barátom
(Kleóhoz)

Barátom a kutyám, fekete,
hatalmas gomb szemei
kezemet figyelik, s engem,
mikor csókolom és szeretem.

Piros nyelve lóg, ha fut, s kér
valamit, lázadni sosem
engedett, hűségét elém tárta,
lelkével szeret, ahogyan én őt.

Ajándék, ha bújik hozzám,
apró buksijával kacsint reám,
lágy szőrét ujjam érinti,
selymét dörgöli bokám köré.

A fekete, barátom. Mancsát
felém nyújtja, s alázottan
borul elém, mint egy királyi
sereg elé az egész flotta.

Szívem jutalma csókja,
s az övé ama finom csont,
melyet oly annyira várva
kiérdemelt tettéért varázsolt.

A kutyám a barátom.
Őriz, véd, játszik velem.
Gondot feledtet, ha nehéz a szív,
Ttstet, s lelket gyógyít.

Veresegyház, 2004. február 3.
<Vissza>
 
Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása  a szerző engedélyéhez kötött!
 
 
 © Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu  ~  2014. február 28.
 

Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia