Válóczy Szilvia: Látvány és érzelem

HANGOS VERSEK

saját előadásban

Válóczy Szilvia: Látvány és érzelem

Kellemes érzés a víztükör előtt ülni és csendben elmélázni mindenféléről. Az a harmónia, mely a nyári zöld színeiből őszivé érett, nemcsak a szemet kényezteti, hanem a lelket is.

Halkan susog a még burjánzó nádas, amikor egy-egy lenge szellő téved szálai közé. A levegőért szomjas halak pedig itt-ott felbukkannak apró hullámokat keltve, melyek aztán egyre nagyobbakká és gyengébbekké vállnak. Ifjonti kacsák pihenőhelyre leltek, egy vízbe dőlt korhadó fa bozontos, száraz ágai között. Nemsokára elrepülnek, de most még néha vízre csusszannak, oly könnyedén és lágyan, hogy szinte az algás víz szerelmeseivé válnak. Azután játszanak, egymást csipkedve, kergetőzve eregetik szárnyaikat a meleg, napsütötte víztükör felett, majd némelyik alábukik, s nyíl egyenesen úszik a következő levegővételéig. A kissé párásabb lég szinte telíti az ember tüdejét, a tó édes illata rabul ejt, csendes órákban marasztal. Némán nézni a vizet megnyugtató. Közben gondolatfoszlányok gyűlnek az ember agyában a csodálatos emlékezés mítoszában.

Önként lemondani arról, mi szép, csak úgy érdemes, ha közben lelked megbocsát a szerénység fegyverével…

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia