Válóczy Szilvia: Magányos szíveknek... és magamnak

Ne szomorkodj, az élet elnyűhetetlen szépségei mind ott lapulnak a tenyeredben. Nézd csak meg, amikor egy csepp eső éri puha bőröd, s időtálló barázdáidban hogyan csorog végig az éltető frissesség. És milyen hideg... Szinte beleborzongsz, annyira élvezed, ahogy az az apró csoda épp a Te lelked kényezteti. Önmaga szépségében is varázslatos, üdén tiszta, átlátszó, mint az őszinte szív. És a Tiéd. Csak a Tiéd. Ahogyan szívedben az a szerelem is, ami nem hagy el sohasem.