|
|
 |
Válóczy Szilvia: Más emberek(Az AMF Találkozó emlékére)
Idejét sem tudom, mikor láttam ennyire sok és különböző érzést egyszerre. Kíváncsi és izgalommal teli szemek köszöntöttek, s azt éreztem a világ tényleg nem állt meg. Épp most forog velem a leginkább.
Távoli lelkek találkozása csapott viharfelhőket a tegnap szelével. Kár volt magamba szállnom, nyíltan néztem szembe a valósággal, azzal a ténnyel, hogy a kedvesség csúcsa felém közeledik. Fényből látott arcok, most erőteljes valóságukban álltak előttem. Színes világ tárult elém, egy biztosabb jövő, melyben az ember már nem alszik.
Megható dtam, segítőkész kezek láttán, s tudtam az erő, közös akartunkban születik, s lesz azzá, amivé tesszük. Mosolyok és mosolyok... Pillák és ajkak vidámsága borította be a csendet, s adta a kiteljesedés harmóniáját. Egyszerűvé vált a perc, gyorsan szaladt a némaság, bele az ismeretség karjaiba. Ölelt pecsétek köttettek, szabad gondolatok. Hangos társadalmunk lángra kapott, s lobogott a gyarló mezők sokadalmában.
S én csak álltam és csodáltam a pillanatot. Hálám az égig szállt, s tettek által lelkembe a boldogság. Lassan dobogott a szívem, a mában akart tovább élni, azok között, kik értik, s szeretik. …és letért aludni a nap, elszendergett a messzeség… Nyitott lelkemre örök emlék tapadt, a kulcs, mellyel odafenn a kapu mindig nyitva áll.
Veresegyház, 2005. április 2.<Vissza> |
|
