Válóczy Szilvia: Mese az Erdőről
magyar_zaszlo
HANGOS VERSEK
saját előadásban
      Válóczy Szilvia: Mese az Erdőről
 
 
Távoli ködbe merült a látomás, ahogy a röpke gondolat napfényt simogató valóságában szívet súrol. Vidám volt az erdő, magasztos kacajokban lépdelt előre. Tavakban mosta huncut arcát, nevetve táncolt mezítlábasan a selymes fű között. Ha lágy szellő csókolta, ő visszacsókolt, ha dús hajába túrt, ő hagyta, had váljanak kócossá incselkedő tincsei. Felszabadult lelkében ott ült az önzetlen szerelem, hangjában az édes nóta halk vágyódása. „Éjre éj és napra nap, égre kél és eget hagy..." Ha leszállt az éj, csendes sziklák vánkosára telepedett, csupasz karjaival ódoni fák derekát kulcsolta, s azok védték, óvták a nesz apró rezdüléseitől is. És mikor arcát mohák simították, gyengéd álma a csillagok felé húzta. Róla álmodott...
 
 
 
<Vissza>
 
Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása  a szerző engedélyéhez kötött!
 
 
 © Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu  ~  2014. február 28.
 

Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia