Októberi szokás

Arany lombkoronát szórnak a fák,
Bordóvá érett az átharcolt alkonyat,
S a még zöld mohás rétek felett,
Szárnyas ég táncolja a teret,
Majd sötétté válik a magányos világ.

Kiveti magából a víz a partot,
Hullámzó teljességében ring
A megfáradt évszázados bolyongás,
Forog a föld, és mégis olyan más,
Nyugodt… És csendesen észrevétlen.

Tura