Válóczy Szilvia: Önelégült józanság

HANGOS VERSEK

saját előadásban

Válóczy Szilvia: Önelégült józanság

Szakadt az eső. Mindenki menedék alá húzódott. Csodálkozva figyeltem a hatalmas vízcseppeket. Előre léptem és tenyerembe engedtem a hideg zuhanyt. Vonzott a lehetetlen, vonzott az újszerű rideg képzelt. Még egyet léptem és még egyet… Ruhám egyre vizesebb lett, hajam tincsei arcomba mosódtak. Lehunytam a szemem és az ég felé emeltem arcomat. Testem forróbb lett, ahelyett hogy kihűlt volna. Szinte eggyé váltam a valósággal… Rítust jártam, s míg a hűvös nedvességben táncoltam, minden vágyam azt akarta… hogy ez az állapot örökké tartson.

Veresegyház, 2005. július 31.

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia