Válóczy Szilvia: Sebekkel a szíven

HANGOS VERSEK

saját előadásban

Sebekkel a szíven

Hol közel hajolt a lét,

lelkébe engedte szép

fehérségét,

s ő látta mögötte

elrejtett képét a vágynak,

ahogy utána kapnának…

… szent Angyalok!

Víg tekintetbe lopott arcok

a rácsodálkozás tükrei,

mert ott bent, mélyen temetve

vonaglott a kín lefele

s aléltan, titkon remegve

ajkai lázából szabadon eresztve

égig kiáltotta a szót,

miért?

De gyanútlan leplezés a juss,

tiltott ölek közt

siklott a közelség pátosza,

hisz melle már testének ágyasa

a kéjé, mit eltakar.

Róná az ég, ha kérném?

Nem sarkall tettekre

a megfáradt idő sem,

kiben bízva, érlelve teret

szítva, hazugul hezitál,

tükrében szem előtt

talál halált az útnak,

és nem kísért a múltnak

csak nyugtat.

Szemellenzővel

árul oly kapzsiságot,

mit fülébe súg,

szítva józanul lángot,

majd telhetetlen kacsint,

csak önfeledten

nevetve jót legyint

a világra.

Vajon szaváé igaza?

Hangjában lelke

kénynek kedve sem bán

meg már soha,

mert tudva erejét,

magába engedte szívét,

s ki tudja még mennyinek...

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia