Válóczy Szilvia: Sejtettem mindig

saját előadásban

Sejtettem mindig

Sejtettem mindig,

valahol ott a remény.

Ha elfáradt lelkeink közt,

halk zenét fújt a szél,

fülünkben ott suttogott

álmokat szőtt szava,

tudtam jól, elérünk oda,

hol megnyugodhatunk.

Most szelíden simogat

az elfáradt hit,

kívánnom hozzád végtelen.

Sejtettem mindig,

sorsunk nem lehet véletlen,

mert elveszett gondjaink

egymásért valók,

s a tiszta vágyak

mind felszínre hozták a jót.

Tudtam mindig,

hogy hozzám tartozol…

Fájdalmas

nélküled napok mögül

fényed egyszer felkarol.

Éreztem, hogy szeretsz,

és tudom, most is nagyon…

Melletted vagyok egész…

Létem… Melletted akarom…

Akár színeket az őszben,

fiatalon, vagy idősen,

nem számít a kín

s az idő sem,

csak az önzetlen…

tiszta…

szerelem…

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia