Válóczy Szilvia: Szárnyaszegett

Olykor gondok nehezednek vállainkra, s tűrni kell, míg a fájdalom véget nem ér. Mindenki tudja odafenn, hogy Te és én magunk vagyunk. Oly sok a világ dolga közöttünk, mi mégis küzdünk, mert boldogok akarunk lenni. Két kezünkben ott a szeretet, mely sok magányos napot temet, míg bennünk él. Ha kell, harcol, elfogad, zokog, akár a nyári zápor elfeledett kincsei. Néha gondok nehezednek Rád és rám. Olyanok vagyunk, mint szárnyaszegett angyalok. Kik, még ha nem is látszik, szívükben hordják a világegyetem összes csodáját.