|
|
 |
| Teánk Gőzölgő teánkgyümölcsösen fekete,sok cukorral,mert a cukor az élet helyett is édesít.Ülünk szemben,s valami humor lelkesít,körbelengve baráti auránkat.Régi ismeretség,de szemünkben a fény nem fakulhat.Kis asztal, kicsi székek,mégis a közelség a lényeg,és a jókedv, mely néhakomoly hallgatássá válik.- Szeretsz még?kérdem viccesen, miközbentekintetem fényben játszik,és mosolyod adja válaszát,mert tudom, nélkülemközelebb éreznéd a halált. Még egy korty,és a világ sokkal színesebb,harmóniádban ül minden szó,tőlem kapott bögrédbenízlelten finomabb a jó.Ajkaidon fénylik a csend,mindig tudtam,benned akkora a rend,hogy szabályokba vetett hitedtökéletessé teszminden pillanatot. És simán hagyhatodmagad körül az embereket,mert néha fogalmuk sincsmi az igaz szeretet. És az a tea…Nyugtató elmélet.Kezed fogom, ahogy kérted.Köröttünk őszinte gondoskodás…Sok köszönettel lehetekmindenért hálás,mert melletted nőhettem fel,tőled tanultam meg,hogy a pofonokért ismindig meg kell dolgozni.És hiába akaromönmagam oldozni.Tetteinkért, felelősség kell.Kérdésemre lágy hangod felel:- Finom a tea, és jó veled!Ahogyan én sem, úgy márte sem kereseda végtelen szerelmet.Mert mindketten láthattunképpen eleget,hogy életünk ennél mindig,többet jelentett. <Vissza> |
|
