Válóczy Szilvia: Vágyidõ [18]

HANGOS VERSEK

saját előadásban

Vágyidő [18]

Alig lépsz át az ajtón,

ruháim, bőrömre tapadt

izzásukból feslenek

a hideg padlóra,

elhagyott halmokként

válnak szobám magányává.

Zavart tekinteted

hiányos öltözékemmé válik,

puha bőrömön

merészen áramlik végig

lángoló szemeid parázsa.

Ágyékod, követő szerelmed.

Magad felé húzott

meztelen valóságomban

buja vágyakká bújtatlak,

lassan izgató ujjaim között

hangod robbanó erejét méred,

és nincs benned lázadás.

Szomjas nyelved siklik

vállam ívelt sáncain,

nyakamtól mellemig suhan

kívánni érző ösztönöd,

magadba szelídíted

előtört tigriskarmú bájam.

Ágyra dönt a ruhátlan áramlás,

combjaim közé szorítom

árva önmagadat,

heves csókjaiddal tárod

kelyhem rózsa színeit.

Izgatva kóstolgatsz.

Vonaglott csendem hangos húrja

karjaid közt dorombol,

erődért kiáltó testem

gyönyörben ringatózik,

s te csak szorítasz,

örömmé táplálod kívánalmaim.

Magadra emelsz…

hevessé vált ritmusodban

egyre mélyebbre érsz,

elengedett sikolyba nyugszik

az élvezet hierarchiája.

Akarod… Még… És tovább…

Izzadt bőrömre leheled

szenvedélyed mámoros jeleit,

lassan elönt a kéj színe,

feszült testemmé válsz,

nekem adod minden lázadat,

míg meg nem nyugszik

érzékiségünk vad harmóniája.

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia