Válóczy Szilvia: Veled a szelídség

saját előadásban

Veled a szelídség

Csendem töröd…

Világként láncolsz magadhoz,

Erős karod valóságba húz

Ölelve simulsz testem árnyékaihoz

Fénnyé olvasztasz bennem

Minden akaratot,

Szemed bogarában

Ott ül szerelmed…

S a régen várt vágy,

Az örök kezdet…

Az örök álmodás.

Ránk ront a félhomály,

Keresve kutatja

Szívünk dobbanásait,

S némám fonódik

Parázsló testünk köré

A féktelen képzelet.

Alant, feszült izgalom bontja

Elrejtezett szirmainkat,

Csókokba mos az ártatlanság,

Mely lassan, lassan

Mohó szomjainkat ontja.

Falhoz szorít a kéj,

Nyugalmas menedékké válik

Mellkasod moraja,

S enyém apró dobogása

Versenyt fut az álmos idővel.

Még kezedbe rejted

Minden féltett mosolyomat,

S letörlöd szememről

Az elvetélt fájdalmakat,

Mert lázadássá szított percek közt is,

Veled a szelídség

Új utakra visz.

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!


© Veresegyház 2007-2014. ~ Minden jog fenntartva! Az oldalt a szerző készíti! ~ e-mail: valoczyszilvia @ t-online pont hu ~ 2014. február 28.

	Veresegyház költő veresegyházi költő Válóczy Szilvia Veresegyház költő Veresegyház Válóczy Szilvia költő Veresegyház veresi költő Válóczy Szilvia